Az utóbbi években a közigazgatási jogorvoslati rendszer számos nagy változáson esett át, ezen átalakítások közül talán minden Ügyfél számára a legszembetűnőbb változtatást az jelentette, hogy a kétfokú közigazgatási rendszer egyfokúvá vált (kivéve pl. adóhatósági eljárások). Jelen bejegyzésben ezen átalakítást, illetve ennek legfontosabb következményeit foglalom össze.

De mit is jelentett a kétfokú közigazgatási rendszer?

A kétfokú közigazgatási rendszer azt jelentette, hogy az I. fokú hatóság döntésével szemben fellebbezésnek volt helye, melyet egy másodfokú közigazgatási szerv bírált le, és „csak” ezen másodfokú döntéssel szemben volt helye bírósági felülvizsgálatnak.

A módosítás következtében a fentiek úgy változtak meg, hogy a jogalkotó főszabályként megszüntette a fellebbezés lehetőségét, és oly módon módosította a jogorvoslati rendszert, hogy az I. fokú hatósági döntéssel szemben már közvetlenül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető.

A kétfokú jogorvoslati rendszerrel, illetve a fellebbezéssel kapcsolatban fontos kiemelni azt is, hogy a II. fokú hatóság nem volt kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felettes szerv a másodfokú eljárása során a teljes elsőfokú eljárást jogszabályoknak való megfelelőségét felülvizsgálta, és így meg volt a jogosultsága ahhoz, hogy olyan jogszabálysértést is figyelembe vegyen, melyre az ügyfél a fellebbezésében nem is hivatkozott.

Mi indokolta a változtatást?

A jogalkotó a változtatást elsősorban szakszerűségi szempontokkal indokolta, a jogalkotó álláspontja szerint célszerűbb és szakszerűbb egy olyan jogorvoslati rendszer, melyben az I. fokú közigazgatási döntést a közigazgatástól teljesen független bíróság vizsgálja felül.

Milyen következményei vannak a változásnak?

Ameddig a fellebbezés elkészítésének és benyújtásának nem voltak szigorú formai és tartalmi követelményei, addig a kereset benyújtása rendkívül formalizált, ezért az Ügyfelek számára talán a legfontosabb következménye ezen változtatásnak az, hogy, ha az elsőfokú és véglegessé vált döntéssel szemben jogorvoslattal kívánnak élni, akkor javasolt közigazgatási jogban jártas ügyvéd igénybe vétele, hiszen e nélkül akár még az is elképzelhető, hogy a bíróság érdemben nem is tárgyalja a keresetet, mivel azt visszautasítja valamely formai hibára hivatkozva.

A bíróság pl. abban az esetben utasíthatja vissza a keresetet, ha egy elektronikus kapcsolattartásra kötelezett gazdasági társaság nem a kereset benyújtására rendszeresített űrlapon nyújtja be a keresetét.

A korábbi bejegyzésben már utaltam arra is, hogy a jogsérelmet a kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül lehet és kell megjelölni; ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a keresetben már valamennyi jogszabálysértést meg kell jelölni, hiszen, ha azt elmulasztjuk, akkor azt bíróság már nem veheti figyelembe az ítélete meghozatala során, mivel arra a kereset benyújtására nyitva álló határidő letelte után már nem tud hivatkozni.

Vagyis akár az is elképzelhető, hogy egy közigazgatási döntés nem felel meg a jogszabályoknak, de azt a bíróság azért nem semmisíti meg (vagy semmisíti meg, és utasítja új eljárásra a hatóságot), mivel az ügyfél (felperes) nem a megfelelő jogszabályra hivatkozott a keresetben.

A fentiek jól szemléltetik, hogy amíg a fellebbezésnél nem volt feltétlenül szükséges jogi szakember igénybe vétele, hiszen a fellebbezés benyújtásának nem voltak szigorú formai kritériumai és a II. fokú hatóság hivatalból teljes egészében felülvizsgálta az I. fokú döntést, addig a kereset benyújtásához az már nélkülözhetetlenné vált, hiszen olyan részletszabályokra is kell figyelni, melyekről egy laikusnak nem lehet tudomása.

A másik fő következménye a jogorvoslati rendszer átalakításának az lett, hogy az I. fokú ítélet ellen jogszabályban meghatározott körben lehetséges fellebbezést benyújtani; A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) alapján a felperes akkor élhet fellebbezéssel, amennyiben azt a törvény lehetővé teszi. Ebben az esetben az elsőfokú ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van lehetőség fellebbezéssel élni.

Ha közigazgatási hatósági eljárással, vagy adóhatósági eljárással kérdése merülne fel, keressen bizalommal.

A Közigazgatási jogorvoslati rendszer bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a közigazgatási határozattal szemben benyújtandó keresetben a Felperesnek mindenképpen meg kell jelölni az ő ért jogsérelmet, mivel ennek hiányában az eljáró bíróság a keresetet visszautasítja.

A korábbi bejegyzés folytatásaként további fontos tudnivalókra szeretném felhívni a figyelmet a jogsérelem jogintézményével, illetve annak megjelölésével kapcsolatban.

A kereset nélkülözhetetlen tartalmi eleme – A jogsérelem megjelölése

Jogsérelem megjelölésére vonatkozó határidő:

•  A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. 46. § (4) szerint „ha a keresetlevél nem tartalmazza a jogsérelem megjelölését, e hiány pótlása a keresetindítási határidőn belül lehetséges.”

Mit is jelentenek a fentiek a gyakorlatban?

Abban az esetben, ha a kereset nem tartalmazza valamennyi jogszabálysértés megjelölését, és a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelt, a Felperes azt követően már a támadott határozattal szemben további jogszabálysértést a per során nem jelölhet meg.

• A fentiek akár azt is jelenthetik, hogy az eljáró bíróság a fenti szabály, illetve a keresethez kötöttség elve alapján azért nem helyez hatályon kívül vagy semmisít meg egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, mivel a Felperes a kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül nem jelölte meg azon jogszabályhelyet, mely alapján a közigazgatási határozat megsemmisítésének lenne helye.
• A fentiek alapján, habár jogi képviselet nem kötelező a közigazgatási határozat elleni kereset benyújtásakor, illetve közigazgatási per során, mindenképpen javasolt az adott szakterületen megfelelő szakértelemmel rendelkező ügyvéd útján benyújtani a keresetet, hiszen ha jogi képviselő nélkül eljáró Felperes valamely oknál fogva nem jelöli meg éppen azon jogszabálysértést, mely a közigazgatási határozat megsemmisítését (hatályon kívül helyezését) eredményezné, akkor ez már a későbbiekben nem pótolható, és így akár a per elvesztését is eredményezheti.

Ha közigazgatási joggal kapcsolatos kérdése lenne, keressen bármikor!

A Jogsérelem II. – Jogvesztő határidő bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Jelen bejegyzésünkben azzal kapcsolatban szeretnénk iránymutatást adni, hogy a hulladék öngyulladásának (meggyulladásának) megakadályozásának elmulasztása miatt mikor szabható ki levegőtisztaság-védelmi bírság.

Levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabásának eseteit, és az azokhoz tartozó levegőtisztaság-védelmi bírság mértéket A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: LevR.) 9. sz. Melléklete határozza meg. Ezen jogszabály szerint azon személyt kell levegőtisztaság-védelmi bírsággal sújtani, aki hulladék- és anyagtároló vagy hulladék öngyulladását, meggyulladását nem akadályozza meg, illetve az eloltásról nem gondoskodik.

A jogszabály a fentieken túlmenően külön meghatározza, hogy nyílt téri hulladékégetésnek minősül az is (tehát bírságot kell kiszabni), ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad, vagy, ha bárki hulladékot (engedély nélkül) nyílt téren éget.

Természetesen azt fontos kiemelni, hogy a szabályozás nem minden „égetés”-t tilt, így nincs jogszabályi akadálya a háztartásban keletkező papírhulladéknak vagy veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladéknak háztartási berendezésben történő elégetésének.

Kit lehet kötelezni levegőtisztaság-védelmi bírság megfizetésére?

A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. tv. 2. § (1) bekezdés 24. pontja szerint hulladékbirtokosnak elsősorban a hulladéktermelő minősül, ez a gyakorlatban pedig nem jelent más, hogy a környezetvédelmi hatósági jogkörben eljáró hatóságnak elsősorban a hulladéktermelőt kell levegővédelmi bírsággal sújtania, ha a birtokában lévő hulladék a LevR. szerint kigyullad.

Abban az esetben, ha a hulladéktermelő személye nem állapítható meg, akkor azon személy kötelezhető a levegővédelmi bírság megfizetésére, akinek a hulladék a birtokában van. Ezen személy az esetek többségében a terület tulajdonosa, vagy, ha nem a terület tulajdonosa használja az adott ingatlant, akkor pedig annak a használója.

Hogyan kell értelmezni a „bármely” okot? – Szándékosság vagy gondatlanság, mint alapvető tényállási elem

A jogszabály tágan határozza meg a jogellenes magatartás elkövetési alakzatait azáltal, hogy azt mondja ki, hogy levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabásának akkor is helye van, ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad. E tekintetben a jogszabály mindenképpen az alábbiak szerint némi magyarázatra szorul az alábbiak szerint.

A Levr. 34. § (3) bekezdése szerint „a területi környezetvédelmi hatóság vagy a járási környezetvédelmi hatóság a bírság kiszabása során a mulasztás körülményeit, a kötelezettségszegés súlyosságát, és a kötelezettségszegés időtartamát és ismétlődését veszi figyelembe.”

A fentiek alapján álláspontunk szerint az is kétség kívül megállapítható, hogy a levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabására csakis akkor kerülhet sor, ha a hulladékbirtokost bármilyen kötelezettségszegés, vagy egyébként mulasztás terheli az „égés” megakadályozásának tekintetében, hiszen az eljáró hatóságnak a bírság kiszabásánál vizsgálnia kell a mulasztás körülményeit, illetve a kötelezettségszegés súlyosságát; ebből viszont az következik, hogy amennyiben az eljáró hatóság nem állapít meg mulasztást vagy kötelezettségszegést, akkor a bírság kiszabására sem kerülhet sor.

Ennek megfelelően, tehát, ha a hulladékbirtokos megfelelő gondossággal jár el annak megakadályozása érdekében, hogy az „öngyulladás”-t elkerülje vagy, hogy illetéktelen személyek lépjenek be a hulladék tárolására szolgáló területre, és esetlegesen ezen személy magatartása vezessen bármilyen „égetés”-hez, akkor levegővédelmi bírság kiszabására jogszerűen nem kerülhet sor.

A fentiek alapján tehát levegővédelmi bírságot kizárólag akkor lehet kiszabni, ha a hulladék meggyulladása a hulladékbirtokos legalább gondatlan magatartásának eredménye. Abban az esetben, ha szándékosan okozták a tüzet, akkor fel sem merülhet a hulladékbirtokos felelőssége, hiszen szándékos gyújtogatás esetében a hulladékbirtokos részéről mulasztás vagy a kötelezettségszegés nem történt. Tehát a „bármely” ok (mely a nyílt téri égéshez vezet) nem értelmezhető kiterjesztően oly módon, hogy a nyílt téri égés ténye már önmagában  levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabását vonja maga után, és az eljáró hatóságnak ne kellene vizsgálnia azt, hogy mi okozta az öngyulladást, és hogy a hulladékbirtokost terheli-e bármilyen felelősség (szándékosság vagy gondatlanság) az égés/égetés bekövetkeztében.

A levegőtisztaság-védelmi bírság mértéke

A LevR. 9. sz. melléklete az egyes jogsértő tevékenységekhez külön bírság összegeket állapít meg; a jelen bejegyzésben tárgyalt, hulladék meggyulladásának megakadályozásának elmulasztása miatt 100.000,- Ft összegű bírság szabható ki, ha a hulladék mennyisége 10 m³-t nem haladja meg. Abban az esetben, ha ennél nagyobb mennyiségű hulladék öngyulladására kerül sor, akkor a környezetvédelmi hatóságnak akár 500.000,- Ft nagyságú bírság kiszabására is lehetősége van.

A jogszabály azonban arra is lehetőséget biztosít az eljáró hatóságnak, hogy a bírság összegét a mulasztás körülményeinek, a kötelezettségszegés súlyosságának, és a kötelezettségszegés időtartamának és ismétlődésének figyelembe vételével a fenti tételek legfeljebb 75 %-kal csökkentett összegében állapítsa meg.

A fentiek alapján tehát, ha valakit levegőtisztaság-védelmi bírsággal sújtanak, úgy a kötelezettnek a bírság megfizetése előtt érdemes kikérnie az ilyen kérdésekben jártas szakember véleményét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egyáltalán jogszerű volt-e annak kiszabása.

Ha levegőtisztaság-védelmi bírsággal kapcsolatos kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal!

A Mikor szabható ki levegőtisztaság-védelmi bírság? bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. 37. § (1) bekezdés f) pontja előírja, hogy a keresetben meg kell jelölni a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, illetve az annak alapjául szolgáló tényeket.

A jogsérelem feltüntetése azért bír különösen jelentőséggel, mivel, ha a felperes elmulasztja megjelölni a jogsérelmet, úgy a keresetet a bíróság hiánypótlás kiadásának mellőzése nélkül visszautasítja.

De hogyan is tehetünk eleget ezen jogszabályi kötelezettségnek?

A kialakult bírósági gyakorlat szerint a jogszabálysértés és a jogsérelem nem azonos fogalmak, ezért a keresetlevélnek nem elegendő tartalmaznia a közigazgatási tevékenységgel okozott jogsérelmet, hanem a felperesnek pontosan meg kell jelölnie, hogy a saját viszonyában, vagy magára nézve miért tekinti jogsértőnek az alperes határozatát, miért gondolja sérelmesnek ezt a tevékenységet.

A fentiek alapján tehát a jogsérelem megjelölése nem jelentheti kizárólag a jogszabálysértések pontos megjelölését, azok felsorolását.

Megjegyzem, hogy a gyakorlatban a jogszabálysértés és jogsérelem elválasztása nem is olyan egyszerű feladat, ezért a fenti értelmezésen a jövőben célszerű lehet finomítani.

A A kereset nélkülözhetetlen tartalmi eleme – A jogsérelem megjelölése bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Az elektronikus kapcsolattartás bevezetésével a bírósági eljárásokban, és így a közigazgatási perekben is az egyes beadványok kizárólag meghatározott űrlapokon nyújthatóak be.

Ha az eljáró fél elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, akkor a közigazgatási perekben nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy vannak olyan űrlapok, melynek használatának elmulasztása minden esetben a beadvány visszautasítását vonja maga után.

Ennek megfelelően a fellebbezést, illetve a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a bíróság által erre rendszeresített űrlapon lehet benyújtani az első fokú bírósághoz. Amennyiben a jogi képviselő vagy az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett ezen kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az első fokon eljárt bíróság A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. 102. § (1) bekezdés d) pontja alapján a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) – hiánypótlás kiadása nélkül – visszautasítja.

A Űrlapok a közigazgatási perben – Fontosabb, mint elsőre gondolnánk! bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.