Jelen bejegyzésünkben azzal kapcsolatban szeretnénk iránymutatást adni, hogy a hulladék öngyulladásának (meggyulladásának) megakadályozásának elmulasztása miatt mikor szabható ki levegőtisztaság-védelmi bírság.
Levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabásának eseteit, és az azokhoz tartozó levegőtisztaság-védelmi bírság mértéket A levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet (továbbiakban: LevR.) 9. sz. Melléklete határozza meg. Ezen jogszabály szerint azon személyt kell levegőtisztaság-védelmi bírsággal sújtani, aki hulladék- és anyagtároló vagy hulladék öngyulladását, meggyulladását nem akadályozza meg, illetve az eloltásról nem gondoskodik.
A jogszabály a fentieken túlmenően külön meghatározza, hogy nyílt téri hulladékégetésnek minősül az is (tehát bírságot kell kiszabni), ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad, vagy, ha bárki hulladékot (engedély nélkül) nyílt téren éget.
Természetesen azt fontos kiemelni, hogy a szabályozás nem minden „égetés”-t tilt, így nincs jogszabályi akadálya a háztartásban keletkező papírhulladéknak vagy veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladéknak háztartási berendezésben történő elégetésének.
Kit lehet kötelezni levegőtisztaság-védelmi bírság megfizetésére?
A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. tv. 2. § (1) bekezdés 24. pontja szerint hulladékbirtokosnak elsősorban a hulladéktermelő minősül, ez a gyakorlatban pedig nem jelent más, hogy a környezetvédelmi hatósági jogkörben eljáró hatóságnak elsősorban a hulladéktermelőt kell levegővédelmi bírsággal sújtania, ha a birtokában lévő hulladék a LevR. szerint kigyullad.
Abban az esetben, ha a hulladéktermelő személye nem állapítható meg, akkor azon személy kötelezhető a levegővédelmi bírság megfizetésére, akinek a hulladék a birtokában van. Ezen személy az esetek többségében a terület tulajdonosa, vagy, ha nem a terület tulajdonosa használja az adott ingatlant, akkor pedig annak a használója.
Hogyan kell értelmezni a „bármely” okot? – Szándékosság vagy gondatlanság, mint alapvető tényállási elem
A jogszabály tágan határozza meg a jogellenes magatartás elkövetési alakzatait azáltal, hogy azt mondja ki, hogy levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabásának akkor is helye van, ha a hulladék – az elemi kár kivételével – bármilyen okból kigyullad. E tekintetben a jogszabály mindenképpen az alábbiak szerint némi magyarázatra szorul az alábbiak szerint.
A Levr. 34. § (3) bekezdése szerint „a területi környezetvédelmi hatóság vagy a járási környezetvédelmi hatóság a bírság kiszabása során a mulasztás körülményeit, a kötelezettségszegés súlyosságát, és a kötelezettségszegés időtartamát és ismétlődését veszi figyelembe.”
A fentiek alapján álláspontunk szerint az is kétség kívül megállapítható, hogy a levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabására csakis akkor kerülhet sor, ha a hulladékbirtokost bármilyen kötelezettségszegés, vagy egyébként mulasztás terheli az „égés” megakadályozásának tekintetében, hiszen az eljáró hatóságnak a bírság kiszabásánál vizsgálnia kell a mulasztás körülményeit, illetve a kötelezettségszegés súlyosságát; ebből viszont az következik, hogy amennyiben az eljáró hatóság nem állapít meg mulasztást vagy kötelezettségszegést, akkor a bírság kiszabására sem kerülhet sor.
Ennek megfelelően, tehát, ha a hulladékbirtokos megfelelő gondossággal jár el annak megakadályozása érdekében, hogy az „öngyulladás”-t elkerülje vagy, hogy illetéktelen személyek lépjenek be a hulladék tárolására szolgáló területre, és esetlegesen ezen személy magatartása vezessen bármilyen „égetés”-hez, akkor levegővédelmi bírság kiszabására jogszerűen nem kerülhet sor.
A fentiek alapján tehát levegővédelmi bírságot kizárólag akkor lehet kiszabni, ha a hulladék meggyulladása a hulladékbirtokos legalább gondatlan magatartásának eredménye. Abban az esetben, ha szándékosan okozták a tüzet, akkor fel sem merülhet a hulladékbirtokos felelőssége, hiszen szándékos gyújtogatás esetében a hulladékbirtokos részéről mulasztás vagy a kötelezettségszegés nem történt. Tehát a „bármely” ok (mely a nyílt téri égéshez vezet) nem értelmezhető kiterjesztően oly módon, hogy a nyílt téri égés ténye már önmagában levegőtisztaság-védelmi bírság kiszabását vonja maga után, és az eljáró hatóságnak ne kellene vizsgálnia azt, hogy mi okozta az öngyulladást, és hogy a hulladékbirtokost terheli-e bármilyen felelősség (szándékosság vagy gondatlanság) az égés/égetés bekövetkeztében.
A levegőtisztaság-védelmi bírság mértéke
A LevR. 9. sz. melléklete az egyes jogsértő tevékenységekhez külön bírság összegeket állapít meg; a jelen bejegyzésben tárgyalt, hulladék meggyulladásának megakadályozásának elmulasztása miatt 100.000,- Ft összegű bírság szabható ki, ha a hulladék mennyisége 10 m3-t nem haladja meg. Abban az esetben, ha ennél nagyobb mennyiségű hulladék öngyulladására kerül sor, akkor a környezetvédelmi hatóságnak akár 500.000,- Ft nagyságú bírság kiszabására is lehetősége van.
A jogszabály azonban arra is lehetőséget biztosít az eljáró hatóságnak, hogy a bírság összegét a mulasztás körülményeinek, a kötelezettségszegés súlyosságának, és a kötelezettségszegés időtartamának és ismétlődésének figyelembe vételével a fenti tételek legfeljebb 75 %-kal csökkentett összegében állapítsa meg.
A fentiek alapján tehát, ha valakit levegőtisztaság-védelmi bírsággal sújtanak, úgy a kötelezettnek a bírság megfizetése előtt érdemes kikérnie az ilyen kérdésekben jártas szakember véleményét, hogy megbizonyosodjon arról, hogy egyáltalán jogszerű volt-e annak kiszabása.
Ha levegőtisztaság-védelmi bírsággal kapcsolatos kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal!
