A vagyontervezés során kiemelt jelentősége van annak, hogy a házastársak közötti (vagyonjogi) viszonyok miként alakulnak. Éppen ezért a különféle vagyontervezési konstrukciók áttekintése előtt érdemes a házassági vagyonjog néhány alapvetését tisztázni. Érdemes ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a szofisztikált vagyonvédelmi instrumentumok arra is alkalmazhatók, hogy a bizonytalan kimenetelű házassági vagyonjogi vitákat megelőzzék.

A házastársak vagyonjogi viszonyain az életközösségük idejére irányadó szabályokat értjük. Hangsúlyozandó, hogy a házastársi életközösséget nem a házasság hozza létre, azt csak vélelmezzük ilyen esetben, de az a vélelem megdönthető, így pl. a névházasság nem jár ilyen hatással. Abban az esetben, ha a felek érvénytelen házasságot kötöttek, de jóhiszeműen jártak el, akkor viszont az életközösség vagyonjogi hatásai megegyeznek a házastársakéval. Ezzel szemben a felek nem valós akaratán nyugvó válás („látszatválás”) viszont automatikusan megszünteti az életközösséget. Természetesen előfordulhat az is, hogy az életközösség előbb szűnik meg, mint a házasság felbontása, ilyen esetben értelemszerűen a tényeket kell figyelembe venni, vagyis az életközösség megszűnését. Ugyanezen elv alapján, amennyiben az életközösség már a házasságkötés előtt is fennáll, úgy ezt az időszakot is figyelembe kell venni a későbbiekben. Szintén fontos hangsúlyozni, hogy az életközösség átmeneti megszakadása a felek közötti vagyonmegosztás hiányában nem érinti a vagyonjogi viszonyaik megszűnését.

Az életközösség az életvitelszerű közös háztartás, a közös gazdálkodás és a felek közötti intim házasélet fennállása esetén valósul meg. Ezek eltérő intenzitással és mértékben lehetnek jelen a felek kapcsolatában.

A házassági vagyonjogi szerződés

A házassági vagyonjogi szerződést akár a házasság megkötése előtt, akár azután is megköthetik a házastársak. Ilyen szerződésre megkötésére csak személyesen van lehetőség, vagyis képviselő nem járhat el helyettük. Házassági vagyonjogi szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalása, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma szükséges. A szerződés a házassági (élettársi) vagyonjogi szerződések országos elektronikus nyilvántartásába bejegyezhető (amit a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működtet), és a bejegyzés közhitelesen bizonyítja a szerződés létét és egyben a harmadik személyekkel szembeni hatályát. Mivel a vagyonjogi szerződés fennállásának tényére vonatkozóan a nyilvántartásba bárki, aki az ehhez fűződő jogi érdekét igazolja, bármely közjegyzőnél díj megfizetése ellenében betekinthet és annak alapján saját céljára feljegyzést készíthet, így a későbbiekben nem hivatkozhat arra, hogy annak tényéről nem volt tudomása.

Megemlítendő, hogy a házassági vagyonjogi szerződés természetesen bármikor módosítható és meg is szüntethető. A házastársi vagyonjogi szerződés szabályait lásd a Ptk. 463-475. §-aiban.

A szerződésben szabályozható a közszerzeményi rendszer, amelynek lényege az, hogy az életközösség alatt a házastársak vagyona elkülönül egymástól, azonban annak megszűnése esetén a házastársnak az életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igénye áll fenn. Ebből eredően a külső jogviszonyaiban mindkét házastárs a különvagyonával rendelkezik, de a belső jogviszonyukban egymással szemben elszámolni kötelesek. Az elszámolás alapja az életközösség alatt bármelyik fél vagyonába bekövetkezett növekmény, amelyből a másik házastársat a fele illeti meg.

Ehhez képest a vagyonelkülönítő rendszer szerint a házastársak mind a házasságkötés előtt és a házassági életközösség ideje alatt külön-külön vagyonnal rendelkeznek és egymás vagyonával szemben sem követelésük, sem tartozásuk nem keletkezik. Ez alól kivételt a közös életvitel költségei és a közös háztartásban nevelt gyermekük megélhetéséhez, neveléséhez, taníttatásához szükséges költségek és kiadások képezik, amelyek ilyen esetben is közösen terheli a házastársakat.

Mint korábban említettük, a két különböző rendszer vegyesen is alkalmazható, akár meghatározott időszak, akár egyes vagyonelemek vonatkozásában.

A házastársi közös vagyon

A házastársi közös vagyon kategóriája tágabb, mint a közös tulajdon, mivel magában foglalja nem csak a tulajdonjogot, hanem az egyéb vagyoni értékű jogokat, követeléseket és a tartozásokat, kötelezettségeket is. Főszabály szerint a házastársi közös vagyonba tartozik minden vagyontárgy, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt akár együtt, akár külön-külön szereztek. Ez alól kivételt csak azok a vagyonelemek jelentenek, amelyeket a törvény kifejezetten külön vagyonnak minősít, vagy amiről a házassági vagyonjogi szerződésben így rendelkeznek. Értelemszerűen a közös vagyonba tartoznak a passzívák is, vagyis a közös vagyont terhelő tartozások.

A házastársi vagyonközösség fennállása alatt a felek főszabály szerint egyenlő arányban szereznek mindent és a közös vagyonnal kapcsolatban csak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával rendelkezhetnek.

A közös vagyonba tartoznak a következők: a házastárs munkabére, egyéb jövedelme, keresménye, függetlenül annak különleges jogcímétől (pl. jutalom, osztalék, megbízási díj, borravaló stb.) és függetlenül attól is, hogy melyik házastárs munkájának az eredménye. Ide tartozik a jogügylettel (pl. szerződéssel) vagy akár egyéb jogi ténnyel szerzett vagyontárgy vagy vagyoni érték. Így pl. az egyik házastárs által felvett kölcsön közös aktív vagyon, míg annak visszafizetési kötelezettsége és kamatai, járulékos költségei közös passzív vagyonnak minősülnek. Tipikus eset, amikor csak az egyik házastárs szerepel szerződő félként egy jogügyletben (pl. ingatlan vagy cégbeli részesedés megvásárlása) és csak az adott házastárs kerül bejegyzésre a közhiteles nyilvántartásba, mint tulajdonos. Ettől jogilag ilyen esetben is házastársi közös tulajdon keletkezik, ha a megszerzett jog ellenértékét a házastársi közös vagyonból fedezte. A másik házastárs ilyenkor nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak minősül. Szintén közös vagyon a közös vagyonba tartozó vagyonelem helyébe lépő jog, érték (pl. biztosítási összeg, kártérítés).

A házastársi különvagyon kiinduló pontja a házastársi vagyonközösség létrejöttekor már meglévő vagyonelem (akár aktíva, akár passzíva), ami egyértelműen a különvagyon részét képezi, akkor is, ha csak szerzés jogcíme esik az életközösség megkezdése előtti időpontra (pl. egy korábbi munkáért kifizetett vállalkozói díj). Különvagyonba tartozik továbbá a házastárs által örökölt vagyon. Ide értendő értelemszerűen a kötelesrész, hagyomány, meghagyás vagy a halál esetére szóló ajándékozás útján szerzett vagyon és az özvegyi jog is (bár ez utóbbi hasznai már közös vagyonnak számítanak). Szintén a házastárs különvagyonát képezi a személyes használati tárgyai (pl. borotva, ruházat, stb.). De nem számít személyes használati tárgynak a házastárs foglalkozása, vállalkozása keretében használt gépek, eszközök, stb. és a hobbiból gyűjtött tárgyak (pl. bélyeg, festmény, stb.).

Ehhez képest sok esetben nehezen eldönthető a házastárs részére adott ajándék jogi helyzete. Ez főszabályként a megajándékozott különvagyonát képezi, azonban a másik házastárs bizonyíthatja azt, hogy az ajándékozó nyilatkozata és az eset körülményei alapján az ajándékot mindkét házastársnak közösen szánták (pl. menyasszonytánc alkalmából kapott pénz). Természetesen a különvagyon minden haszna (pl. bérleti díj, osztalék, stb.) és minden terhe (pl. ingatlanadó, ajándékozási illeték, stb.) a különvagyonba tartozik.

Érdekes a jogi helyzete az egyik házastárs szellemi alkotásának. Ilyen esetben a személyhez fűződő jogok értelemszerűen a különvagyon részét képezik, a szellemi alkotás hasznosításából származó haszon viszont a közös vagyonba tartozik. Ez utóbbi esetben irreleváns a szellemi alkotás keletkezésének időpontja, csak a haszon keletkezésének kell az életközösség idejére esnie. Ehhez képest a házastárs személyiségi jogainak megsértése esetén részére járó sérelemdíj a saját különvagyonát képezi. Ennek analógiájára a különvagyonba tartozik a jogellenes és szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával okozott, pl. bűncselekményből eredő kártérítési kötelezettség is. A gondatlanságból származó kötelezettségek viszont már közös vagyonba tartoznak (pl. kifizetetlen parkolási díj).

A házastársak ügyletei

A házastársi életközösség fennállása alatt egymással kötött szerződések és tartozáselismerő jognyilatkozat érvényességéhez közokirati, illetve ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati forma szükséges. Ezen túlmenően a hitelezők érdekeit védi az a szabály, miszerint a házastársak egymással kötött olyan szerződései, amelyek akár a közös vagyon, akár a különvagyon körét oly módon érintik, hogy azok valamelyikének megváltozásával járnak, érvényességük ellenére jóhiszemű harmadik személlyel szemben csak akkor hatályosak, ha harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a vagyontárgy a szerződés alapján a közös vagy a különvagyonhoz tartozik.

A házastársi közös vagyonba tartozó vagyontárgyakhoz kapcsolódó birtoklási, használati jogok mindkét házastársat megilletik. Ugyanakkor a közös vagyonba tartozó vagyontárgyról rendelkezni (elidegeníteni, megterhelni) csak közösen jogosultak a felek. Amennyiben tehát ilyen vagyonelemről valamelyik házastárs önállóan rendelkezik, úgy ahhoz szükséges a házastársának a hozzájárulása is, ami azonban nincs formakényszerhez kötve, vagyis szóban, írásban, de akár ráutaló magatartással és akár utólag is megtörténhet. A kereskedelmi forgalom biztonsága érdekében a házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni, kivéve, ha harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. Ugyanakkor, ha az adott ügylet a mindennapi életvitel fedezéséhez tartozik, úgy az abban részt nem vevő házastárs a hozzájárulása hiányára csak akkor hivatkozhat, ha az ügyletben szereplő másik félnél előzőleg kifejezetten tiltakozott ellene. Ehhez kapcsolódóan kiemelendő, hogy ha a jogügyletben részt nem vett házastárs a szerződéshez nem járult hozzá és hozzájárulását vélelmezni sem lehet (tipikusan az ingyenes szerződések esetén), vagy ha a vélelem megdőlt (pl. bizonyítja, hogy a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett a hozzájárulás hiányáról), a szerződésből eredő kötelezettségért nem felel. A házastársak belső jogviszonyában pedig aki a házastársát is terhelő szerződést annak hozzájárulása nélkül köti meg, köteles házastársának az ebből eredő kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint megtéríteni. Egyebekben pedig a fedezetelvonó ügylet szabályainak megfelelően, a házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés vele szemben hatálytalan, feltéve, hogy a szerződést kötő harmadik személy rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

A fentiektől eltérően alakul a házastársi közös lakás és a közös vagyontárgy vállalkozás részére történő átruházása tulajdonosi részelés érdekében (pl. apport). Ezekben az esetekben csak a másik házastárs hozzájárulásával tehet ilyen rendelkezéseket tenni és a hozzájárulást nem lehet vélelmezni.

Az élettársi kapcsolat

Élettársi kapcsolat áll fenn két olyan, házasságkötés nélkül közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri kapcsolatban.

Az élettársi kapcsolat létrejöhet a fenti tények puszta fennállásával és lehetőség van bejegyzett élettársi kapcsolatot is létesíteni, ez utóbbi azonban csak azonos neműek között állhat fenn. Vagyonjogi szempontból a de facto élettársi kapcsolatban élő személyeknek lehetőségük van arra, hogy, hogy a közjegyző előtt, kapcsolatuk fennállásáról, illetve arról, hogy az már nem áll fenn, nyilatkozatot tegyenek, ami a későbbi bizonyítási nehézségeket küszöbölheti ki. (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, amelyet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) által működtetett számítógépes adatbázisba a közjegyzők vehetnek nyilvántartásba.)

Az élettársaknak is lehetőségük van arra – hasonlóan a házastársakhoz – hogy egymás közötti vagyoni viszonyaikat az élettársi együttélés idejére szerződéssel rendezzék. Az élettársi vagyonjogi szerződés érvényességi feltétele, hogy azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Ebben a szerződésben a minden olyan vagyonjogi rendelkezésre lehetőség van, amely a házastársak vagyonjogi szerződése esetében. A szerződés akkor válik harmadik személyekkel szemben hatályossá, ha azt az élettársi vagyonjogi szerződések nyilvántartásába bevezették, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

Amennyiben az élettársak nem kötnek ilyen szerződést, úgy a törvényi előírások lesznek irányadók a vagyonjogi viszonyaikra, amelyek némileg eltérnek a házastársaknál ismertetett szabályoktól. Az élettársak közötti vagyoni viszonyokra nem az egyenlő arányú szerzést vélelmező vagyonközösségre, hanem a közszerzeményre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ahol a szerzésben való közreműködés mértéke határozza meg az arányokat. Ehhez képest, ha a szerzésben való közreműködés aránya nem állapítható meg, azt egyenlőnek kell tekinteni, kivéve, ha ez bármelyik élettársra nézve méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.

Kiemelendő továbbá, hogy az élettársaknak nincs törvényes öröklési joga, élettárs csak végintézkedés útján örökölhet.

A A vagyontervezés és a házassági vagyonjog bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A bizalmi vagyonkezelési jogviszonyban a vagyonkezelő elsődleges kötelezettsége a vagyon kezelése, amely tekintetében a szerződés (egyoldalú nyilatkozat, végrendelet) előírásai, valamint a Ptk. és a Bvktv. szabályai adnak iránymutatást.

A vagyonkezelőt terheli a tájékoztatási kötelezettség, a vagyonrendelkező nyilatkozata szerint köteles a vagyon kezelésére, az érdekellentétet el kell kerülnie és a vagyont elkülönítetten köteles kezelni. A vagyonkezelő köteles titokban tartani minden olyan tényt, tájékoztatást és egyéb adatot, amelyről vagyonkezelői megbízatása keretében vagy annak kapcsán szerzett tudomást. E kötelezettsége független a vagyonkezelői jogviszony létrejöttétől, és fennmarad a bizalmi vagyonkezelési megbízatás megszűnése után is. A titoktartási kötelezettség alól a vagyonrendelő és jogutódja felmentést adhat. A vagyonkezelő a vagyonrendelő vagy a kedvezményezett kérésére köteles tájékoztatást adni a kezelt vagyonról. A tájékoztatásnak ki kell terjednie különösen a kezelt vagyon tényleges és várható gyarapodására, a kezelt vagyonba tartozó vagyoni elemekre, azok értékére, továbbá a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekre. A vagyonkezelő kérésre köteles a vagyonkezelésről számot adni, és a kezelt vagyonnal a vagyonrendelő, illetve a kedvezményezett felé elszámolni. A tájékoztatási és a számlaadási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a vagyonrendelőt, illetve a kedvezményezettet terhelik. A vagyonkezelő kötelezettségeihez igazodik a felelőssége.

A vagyonkezelő gondossága és felelőssége

A vagyonkezelő – a jogviszony bizalmi jellegéből fakadó fokozott követelményeknek megfelelően – a kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembevétele mellett köteles eljárni. A vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt vagyont az előre láthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni.

A vagyon kezelése magában foglalja a vagyonkezelőre átruházott tulajdonjogból, más jogokból és követelésekből fakadó jogosultságok gyakorlását és az azokból fakadó kötelezettségek teljesítését. A vagyonkezelő a szerződésben (végrendeletbem, egyoldalú jognyilatkozatban) foglalt feltételek szerint és korlátok között rendelkezhet a kezelt vagyonba tartozó vagyontárgyakkal. Ha a vagyonkezelő az előzőekben írt kötelezettségét megsérti és jogosulatlanul ruház át harmadik személyre a kezelt vagyonhoz tartozó vagyontárgyat, a vagyonrendelő és a kedvezményezett jogosult azt a kezelt vagyon számára visszakövetelni, ha a harmadik személy nem volt jóhiszemű vagy nem visszterhesen szerzett. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a kezelt vagyontárgy jogosulatlan megterhelése esetén.

A vagyonkezelő kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint felel a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szemben. Ha a vagyonkezelő feladatát ellenszolgáltatás nélkül látja el, felelősségére az ingyenes szerződések megszegéséért való kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni. A vagyonrendelő és a kedvezményezett követelheti annak a vagyoni előnynek a kezelt vagyon részeként való kezelését, amelyhez a vagyonkezelő a vagyonkezelésből fakadó kötelezettségeinek megsértésével jut.

A vagyonkezelő a kezelt vagyonnal felel a harmadik személyek irányában a vagyonkezelés során vállalt kötelezettségek teljesítéséért. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vagyonkezelő saját vagyonával korlátlanul felel a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein.

Ha a vagyonrendelő több vagyonkezelőt jelöl ki, a vagyonkezelők együttesen járnak el és közösen döntenek. Ha a vagyonkezelőknek kötelezettségvállalásaikért saját vagyonukkal is helyt kell állniuk, közös döntéseikért harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen felelnek. A bizalmi vagyonkezelésből fakadó kötelezettségek megsértéséért több vagyonkezelő a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel szemben egyetemlegesen felel.

Általános szabály a Ptk. 6:317. § (1) – (2) bekezdéseiben rögzített, a polgári jogi jogviszonyok esetében az általános elvárhatóságot meghaladó gondosság előírása. A vagyonkezelő a bizalmi jogviszony jellegéből fakadó „fokozott követelményeknek megfelelően”, a „kedvezményezett érdekeinek elsődleges figyelembevétele mellett” köteles a tevékenységét kifejteni. Ez jelentős mértékben hasonlóságot mutat az angol jogban a trustee lojalitási kötelezettségéhez. Ezen túlmenően a Ptk. alapján a vagyonkezelő a kereskedelmi ésszerűség követelményei szerint köteles a kezelt vagyont az előreláthatóan fenyegető kockázatokkal szemben megóvni.

A kezelt vagyon jogi helyzete

A Ptk. 6:312. §-a határozza meg a vagyonelkülönítés szabályait. A kezelt vagyon a vagyonkezelő saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönült vagyont képez, amelyet a vagyonkezelő köteles külön nyilvántartani. A Ptk. alapján tehát a kezelt vagyon gyakorlatilag egy korlátolt felelősségű alvagyon. A vagyonkezelő által a saját vagyonától és az általa kezelt egyéb vagyonoktól elkülönülten kezelt vagyonként nyilvántartott vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a kezelt vagyon körébe tartozónak kell tekinteni. A kezelt vagyon részét képezik a kezelt vagyontárgy helyébe lépő vagyontárgy, biztosítási összeg, kártérítés vagy más érték, továbbá mindezek hasznai, akkor is, ha nem szerepelnek a nyilvántartásban. A vagyonkezelő által a kezelt vagyon részeként nyilvántartásba nem vett vagyontárgyakat az ellenkező bizonyításáig a vagyonkezelő saját személyes vagyonába tartozónak kell tekinteni.

A kezelt vagyon tárgyaira a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői nem támaszthatnak igényt. A kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának. A vagyonkezelő házastársával, élettársával, továbbá személyes hitelezőivel és az általa kezelt más vagyonok hitelezőivel szemben a kedvezményezett és a vagyonrendelő is felléphetnek, kérve a kezelt vagyon elkülönítését.

A hitelezői tényállások

Főszabályként a vagyonrendelő hitelezői nem léphetnek fel a kezelt vagyonnal szemben, kivéve, ha a vagyonrendelő egyúttal kedvezményezett is. A vagyonrendelő hitelezőinek a vagyonrendelő és a vagyonkezelő között létrejött vagyonátruházás tekintetében a Ptk. 6:120. §-ában szabályozott fedezetelvonás feltételeinek fennállása esetén van lehetősége relatív hatálytalanság megállapítására. Amennyiben pedig a vagyonrendelő gazdálkodó szervezet, úgy a Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott esetekben van lehetősége a hitelezőnek vagy a felszámolónak megtámadni a bizalmi vagyonezelési szerződés érvényességét.

A vagyonkezelő fizetésképtelensége esetén a vagyonkezelő hitelezői nem léphetnek fel követeléssel a kezelt vagyonra nézve.

A kedvezményezett hitelezői egyértelműen jogosultak fellépni a vagyonkezelővel szemben, mintegy a kedvezményezett jogcímén. A kedvezményezett hitelezői tehát igényt érvényesíthetnek a kezelt vagyonra, ha annak kiadása a kedvezményezett javára esedékessé vált. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy nehezen meghatározható a kedvezményezett hitelezőinek igényérvényesítése a kedvezményezettnek a kezelt vagyonból származó követelésére nézve, ha a vagyonkezelő diszkrecionális jogokat kap a vagyon kezelése tekintetében, mivel ilyen esetben a kedvezményezett igénye is bizonytalan és meghatározhatatlan.

A A bizalmi vagyonkezelési jogviszony felelősségi és helytállási kérdései bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Számos olyan élethelyzetre ad megfelelő jogi konstrukciót a bizalmi vagyonkezelés, amelyeket egyéb jogi eszközökkel, pl. végrendelet, szerződés stb. nem minden esetben lehet megfelelő módon kezelni. Ezek közül néhány tipikus alkalmazási területre világítunk rá.

Gyermekek költekezéstől való védelme

Számos olyan esettel találkozunk, amikor a teljesen cselekvőképes nagykorú, de még fiatal örökös a szülő váratlan halálesete folytán megörökölt vagyonnal nem tud felelősségteljesen gazdálkodni. Egy ilyen élethelyzet bekövetkeztére gondoskodhat előzetesen a szülő arról, hogy a vagyonát bizalmi vagyonkezelésbe adja, akár még életében, akár végrendeleti úton. Míg az öröklés esetén a gyermeknek az örökség felhasználására vonatkozóan csak csekély megkötéseket lehet igénybe venni, addig a bizalmi vagyonkezeléssel minden igényt kielégítő feltételrendszert szabhat a szülő. Példa erre, amikor a vagyonrendelő a vagyon felosztását a kedvezményezettek meghatározott életkoráig (jellemzően a nagykorúvá válást követő 7-8 évig) nem engedélyezi, vagy csak a vagyon hozamaihoz lehet hozzájutni meghatározott ideig. Sok esetben a bizalmi vagyonkezelésből történő hozamkifizetés vagy vagyonkiadás csak célhoz (pl. egyetemi tanulmányok költségeinek finanszírozása stb.) vagy feltételhez (pl. egyetemi diploma megszerzése, házasság kötés, gyermekvállalás stb.) kötötten történhet. Az is lehetséges, hogy a bizalmi vagyonkezelés teljes időtartama alatt csak hozamkifizetés történjen és csak a futamidő végén váljon lehetővé a vagyon állagának felosztása. Lehetőség van a kedvezményezettek közötti differenciálásra életkoruk, rászorultságuk vagy tehetségük szerint is. Egy mentálisan sérült gyermek gondozása például eltérő költséggel jár, mint egy művészeti egyetemet végzett, tehetséges gyermek pályakezdésének támogatása. A bizalmi vagyonkezelés rugalmasságát az adja, hogy nagyon tág keretek között lehet egyéni igényekre, életkori és egyéb sajátosságokhoz szabva meghatározni a vagyonkiadás mértékét, formáját, időpontját és kedvezményezettjét.

A tékozlás megakadályozására vagy méltatlanná válás esetén is alkalmazható a bizalmi vagyonkezelés, a juttatás ugyanis a végintézkedéstől eltérően részletekben, akár csak a hozamokra vonatkozóan is teljesíthető, felfüggeszthető vagy akár meg is szüntethető, meghatározott feltételek bekövetkezése esetén.

Kiskorú, cselekvőképtelen vagy önálló jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozókról történő gondoskodás előre megtervezett és intézményesített megoldása is lehet a bizalmi vagyonkezelés, biztosítva azt, hogy a vagyonrendelő halála után is megfelelő ellátásban, iskoláztatásban stb. részesüljön a túlélő házastárs, kiskorú vagy cselekvőképtelen családtag.

Joghatósági problémák kezelése

Az úgynevezett „multijurisdictional family” esetében, amikor a család tagjai különböző joghatóságok területén élnek és vagyontárgyaik és befektetéseik is különböző országok területén találhatóak, a bizalmi vagyonkezelés hatékony megoldás lehet arra, hogy a vagyonrendelő halála esetén ne merüljön fel joghatósági ütközés és ne kelljen több ország hatósága előtt is hagyatéki eljárást lefolytatni.

„Mozaikcsaládok” esete

Amennyiben a vagyonrendelőnek több kapcsolatból származó gyermeke van, vagy a számításba vehető örökösök közötti viszony nem felhőtlen és feltételezhető, hogy vita fog keletkezni a hagyaték körül, a bizalmi vagyonkezelés megfelelő eszköz a viták és az ebből fakadó vagyonvesztés megakadályozására.

Családi vállalkozás sorsának tervezése

A családi tulajdonban álló vállalkozások továbbadásának, a tervezett és irányított generációs vagyontranszfer fontos eszköze a bizalmi vagyonkezelés, amelynek használatával a vagyonrendelő befolyása a vagyonra a bizalmi vagyonkezelés időtartama alatt fenntartható. Csökkenthető ezáltal – többek között – a vagyonhoz kapcsolódó családi viszályok esélye és nagyobb valószínűséggel tartható egyben a vagyon, vagy folytatható sikeresen a családi vállalkozás. Miután ezen felhasználási módnak kiemelkedő egyéni és társadalmi-gazdasági jelentősége van, az alábbiakban részletesen is kitérünk a családi vállalkozások bizalmi vagyonkezelésben történő működtetése során elérhető előnyökre, kockázatokra és veszélyekre, valamint a vagyontervezés jelentőségére.

Vagyonvédelem

A meglévő vagyon megóvása és megőrzése általános törekvés minden üzleti vállalkozásnál és azok tulajdonosainál. Az üzleti kockázat csak egy bizonyos mértékig vállalható, és kevés ember hoz olyan döntést, hogy a korábban megszerzett vagyonát tudatosan és önszántából teljes mértékben kockáztassa. Így ugyanis kitenné magát és családját annak a veszélynek, hogy földönfutóvá válik. A vagyonvédelem, mint a vagyontervezés egyik alapköve keretében az egyik elsődleges szempont a meglévő vagyon biztonságba helyezése harmadik személyek követelésével szemben. A bizalmi vagyonkezelés lehetőséget teremtett arra, hogy gondos strukturálással a nagy üzleti kockázatot vállaló személyek, mint pl. a teljes vagyonukkal felelő ügyvédek vagy vezető tisztségviselők vagyonuk egy részét bizalmi vagyonkezelésbe helyezve biztosítsák azt a kedvezményezettek részére.

A A bizalmi vagyonkezelés lehetséges alkalmazási területei bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A vagyonkezelés, mint tevékenység általánosságban és összefoglalóan egy „adott dolog, dolgok csoportja, vagy egyéb jogok, illetve követelések felett (ún. kezelt vagyon) a tulajdonjogból fakadó egy vagy több részjogosítvány (birtoklás, használat, hasznok szedése, rendelkezési jog gyakorlását jelenti, a vagyonkezelőtől különböző személy javára”^[1].

A bizalmi vagyonkezelés – mint a vagyonkezelés alapintézménye – szélesebb körben alkalmazható, sajátos, az angol jogban ismert trust és a német jogban fellelhető Treuhand mintájára kialakított olyan kötelmi jogi intézmény, amelyben dologi jogi elemek is megtalálhatók, és amelyet a Ptk.^[2] szerződéses formában a megbízási típusú szerződések körében szabályoz. Bizalmi vagyonkezelés körében összefoglalóan a vagyonrendelő meghatározott vagyontárgyak tulajdonjogát (kezelt vagyon) ruházza át a vagyonkezelőre, aki ezáltal bár dologi jogilag korlátlan tulajdonjogot szerez a kezelt vagyon felett. Kötelmi jogilag azonban korlátot jelentenek számára a vagyonkezelési szerződésben foglaltak, valamint a kedvezményezett érdekei.^[3]

A bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó magyar jogi szabályozás alappilléreit a Ptk. általános és a bizalmi vagyonkezelési szerződésekre vonatkozó rendelkezései, a Bvktv.^[4] általános és speciális rendelkezései, valamint a Vatv.^[5] rendelkezései alkotják. A bizalmi vagyonkezelést érintő szabályozás további elemei egyéb jogszabályokban, különösen kormányrendeletben^[6], MNB rendeletben, számviteli- és adójogszabályokban, valamint egyes illetékszabályok között helyezkednek el. A hatályos magyar szabályozás alapján bizalmi vagyonkezelés három fő konstrukció keretében valósulhat meg, bizalmi vagyonkezelői vállalkozás, eseti vagyonkezelő, illetve vagyonkezelő alapítvány által. A továbbiakban e három vagyonkezelési modell főbb hasonlóságai és különbözőségei kerülnek bemutatásra, a bizalmi vagyonkezelés körében releváns szempontok szerint és a hatályos szabályozás alapján.

[1] B. SZABÓ G., ILLÉS I., KOLOZS B., MENYHEI Á., SÁNDOR I. – A bizalmi vagyonkezelés, Úmjs. 14. Budapest, HVG-ORAC, 2018. 22. o.
[2] 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
[3] B. SZABÓ G., ILLÉS I., KOLOZS B., MENYHEI Á., SÁNDOR I. – i.m. 25-27. o.
[4] 2014. évi XV. törvény. a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól.
[5] 2019. évi XIII. törvény. a vagyonkezelő alapítványokról.
[6] Lásd különösen a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Kormányrendelet.

II. BIZALMI VAGYONKEZELŐ VÁLLALKOZÁS – ÜZLETSZERŰ BIZALMI VAGYONKEZELÉS

A Bvktv. rendelkezése alapján üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végez az a bizalmi vagyonkezelő, aki legalább két bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi tevékenységét.

1. A szervezeti, tárgyi és személyi feltételekről általánosságban

Üzletszerű bizalmi vagyonkezelés tevékenységet magyarországi székhelyű korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, ügyvédi iroda, illetve EGT székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe végezhet. A vállalkozásnak meg kell felelnie továbbá a nemzeti vagyonról szóló törvényben^[7] meghatározott átlátható szervezetre vonatkozó előírásoknak, jó üzleti hírnévvel kell rendelkeznie, szerepelnie kell a köztartozásmentes adózói adatbázisban, tagja (tulajdonosa) nem folytathat párhuzamosan üzletszerű és nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelési tevékenységet stb.

Személyi és tárgyi feltételek tekintetében a Bvktv. szintén szigorú részletszabályoknak való megfeleléshez köti az ilyen típusú vállalkozások működését. A részletszabályok a személyi feltételek körében kiterjednek az egyes foglalkoztatási kötelezettségre vonatkozó, a foglalkoztatottakkal kapcsolatos etikai és megbízhatósági feltételekre vonatkozó, továbbá a vezetőket érintő összeférhetetlenségre vonatkozó rendelkezésekre. A tárgyi feltételek körében továbbá infrastrukturális, pénzügyi, valamint szavatoló feltételekre vonatkozó szabályok kerültek meghatározásra. Személyi feltételek között szerepelnek a vezető állású, valamint a munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyekkel szemben támasztott meghatározott követelmények, tárgyi feltételek között pedig olyan kikötések találhatók, mint a minimum 70 milló forint saját tőkével, megfelelő pénzügyi biztosítékkal és informatikai rendszerrel való rendelkezés.

[7] 2011. évi CXCVI. törvény a nemzeti vagyonról.

2. A Hivatal engedélyezési és nyilvántartási eljárása

Üzletszerű bizalmi vagyonkezelés tevékenység folytatása a Bvktv. rendelkezése szerint a Magyar Nemzeti Bank (továbbiakban Hivatal) által, kérelemre kibocsátott engedélyhez kötött. A Hivatal engedélyezési eljárásában az írásban előterjesztendő kérelemhez mellékletekként benyújtandó dokumentumok és igazolások típusát és tartalmát a Bvktv. hosszasan sorolja. Ilyen dokumentumok és igazolások különösen a kérelmező létesítő okirata, szervezeti és működési szabályzata, számviteli politikájának és rendjének leírása, pénz- és értékkezelési szabályzata, pénzmosási szabályzat elfogadásáról tett nyilatkozata^[8], meghatázozott szakképzettséggel rendelkező személyekkel kötött (munka)szerződése, pénzügyi biztosítékának rendelkezésre állásáról szóló igazolása, alkalmas informatikai rendszerére vonatkozó szakértői igazolása, igazgatási szolgáltatási díj megfizetéséről szóló igazolása stb.

A bizalmi vagyonkezelő vállalkozás tevékenységi engedélye megadására irányuló eljárás esetén az igazgatási szolgáltatási díj 600 000 forint, az ügyintézési határidő pedig 9 hónap. Az engedély hatálya időben nem korlátozott, a Bvktv. által meghatározott bármely indok bekövetkezése esetén a Hivatal általi visszavonásig érvényes. Ha az engedély kiadásáról szóló határozat véglegessé vált, a Hivatal a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás adatait bejegyzi a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartásába.

[8] A Magyar Nemzeti Bank által, a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról, valamint az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló törvények rendelkezéseinek megfelelően készített egységes szabályzat a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző szolgáltatók részére.

3. A Hivatal ellenőrzési eljárása

A Hivatal az MNB törvényben^[9] és a Bvktv.-ben meghatározottak szerint a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások vonatkozásában hatósági eljárás keretében vizsgálja, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei megvalósulnak-e. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozások évente felhívás nélkül kötelesek igazolni a Hivatalnak, hogy az engedélykiadás feltételei fennállnak. Az igazolás keretében a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás megküldi a Hivatalnak az engedélykiadási kérelemhez csatolandó – 30 napnál nem régebbi – okiratokat, valamint a könyvvizsgáló által ellenőrzött számviteli törvény szerinti beszámolóját. Ha a Hivatal a rendelkezésre bocsátott információkat hiányosnak, vagy nem megfelelőnek tarja, rendkívüli adatszolgáltatást rendelhet el, illetve önállóan is vizsgálatot indíthat. Ha a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás nem tudja megfelelően igazolni azt, hogy az engedély kiadásának feltételei továbbra is fennállnak, a Hivatal a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás engedélyét visszavonja. Mindezek ellenére a Hivatal vizsgálata a Bvktv.-ben rögzítettek alapján nem minősül felügyeleti tevékenységnek.

[9] 2013. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bankról.

4. A tevékenység végzéséhez kötődő egyes szabályok

4.1. Belső nyilvántartás

A bizalmi vagyonkezelő vállalkozások kötelesek nyilvántartást vezetni a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokról, valamint a kezelt vagyonra vonatkozóan tett vagyonkezelési jognyilatkozatokról. A nyilvántartás szükségességét előbbi esetében a jogviszonyok nyomon követkehtősége, valamint a hatósági vagyonkutatás elősegítése, utóbbi tekintetében pedig az ügyfelek tájékoztatása és joggyakorlásuk elősegítése indokolja. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozások a nyilvántartásokban kezelt adatokat, az ügyféllel kötött szerződés megszűnésétől számított 10 évig kötelesek kezelni, továbbá a nyilvántartásokba történő bejegyzést megelőzően kötelesek beszerezni az érintettek hozzájáruló nyilatkozatát a személyes adataik kezeléséhez.

4.2. Titoktartás

A Ptk. a bizalmi vagyonkezelés bizalmi jellegére való tekintettel a vagyonkezelő vonatkozásában széles körre kiterjedő és szigorú titoktartási kötelezettséget ír elő. Mely alapján köteles titokban tartani minden olyan tényt, tájékoztatást és egyéb adatot, amelyről vagyonkezelői megbízatása keretében vagy annak kapcsán szerzett tudomást. A vagyonkezelő titoktartási kötelezettsége független a vagyonkezelői jogviszony létrejöttétől, fennmarad a bizalmi vagyonkezelési megbízatás megszűnése után is, felmentést alóla pedig csak a vagyonrendelő és jogutódja adhat. A Bvktv. a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások tekintetében – ideértve a kiszervezés alapján igénybe vett harmadik személyt is – meghatározza azonban, hogy mely, jogszabályban meghatározott feladatai ellátása érdekében eljáró szervekkel szemben nem áll fenn a vagyonkezelő titoktartásra vonatkozó kötelezettsége. A Bvktv.-ben rögzített szabályok szerint bizonyos szervek korlátlanul^[10], más szervek pedig csak az előttük már folyamatban lévő eljárás kapcsán jogosultak az adatszolgáltatást kérelmezni.

[10] Valamely hivatallal; adóhatósággal; Gazdasági Versenyhivatallal, a központi költségvetési pénzeszközök felhasználásának szabályszerűségét és célszerűségét ellenőrző, kormányzati ellenőrzési szervvel; nemzetbiztonsági szolgálattal; a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó, valamint terrorizmust elhárító szervvel; és a pénzügyi információs egységként működő hatósággal.
[11] A feladatkörében eljáró ügyészséggel, továbbá a büntetőeljárás során a nyomozó hatósággal; a büntető, polgári, valamint közigazgatási ügyben a bírósággal; a bírósági végrehajtás során a bírósági végrehajtóval; a közigazgatási ügyben a közigazgatási hatósággal; és az európai uniós támogatások felhasználásának szabályszerűségét ellenőrző Európai Csalásellenes Hivatallal (OLAF).

4.3. Kiszervezés

A bizalmi vagyonkezelő vállalkozások a bizalmi vagyonkezelési kötelezettségük hatékonyabb teljesítése érdekében igénybe vehetnek harmadik személyt (továbbiakban Kiszervezés). Kiszervezés esetében csak olyan jogalannyal köthető kiszervezési szerződés, akinek az érdekei nem ellentétesek a vagyonkezelő vagy az ügyfelek érdekeivel, aki engedélyköteles tevékenység végzésére rendelkezik a szükséges engedéllyel, és aki titoktartási kötelezettséget vállal. A Kiszervezésre irányuló szerződés megkötése továbbá nem akadályozhatja a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás felett gyakorolt ellenőrzés hatékonyságát, nem érintheti a bizalmi vagyonkezelő felelősségét, valamint nem akadályozhatja a bizalmi vagyonkezelő utasítási és ellenőrzési jogának gyakorlását a kiszervezett tevékenysége vonatkozásában, illetve szerződésszegés esetén az azonnali felmondására irányuló jogát.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a Bvktv. rendelkezése alapján, bizonyos tevékenységek csak abban az esetben nem minősülnek Kiszervezésnek, ha a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás kétséget kizáróan bizonyítja, hogy annak költsége nem tartozik bele a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötésével, teljesítésével kapcsolatosan az ügyfél által a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás vagy harmadik személy részére teljesítendő bármilyen díjba vagy költségbe.

4.4. Hasznosítási kötelezettség

A Ptk. által szabályozott vagyonkezelői kötelezettségeket kiegészítve a Bvktv. a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások tekintetében rögzíti az ún. hasznosítási kötelezettséget. A hasznosítási kötelezettség magában foglalja az ún. óvatos hasznosítás szabályát, amely a kezelt vagyon hasznosítása során minden olyan jognyilatkozat megtételétől való tartózkodást jelent, amelyek alapján a kezelt vagyon növekedésének esélye nem haladja meg annak jelentős csökkenésének vagy károsodásának kockázatát.

A hasznosítási kötelezettség tartalmazza továbbá a létrejövő jogviszonyok fenntartásának, megváltoztatásának és megszüntetésének szükségességére irányuló vizsgálatok rendszeres elvégzését; a kezelt vagyon hasznosítása érdekében tett jognyilatkozattal összefüggésben felmerülő vagyonvesztés, vagy károsodás kockázatának elosztására irányuló kötelezettséget; valamint a kezelt vagyon hasznosítására vonatkozó szakmai tanácsadás igénybevételére vonatkozó kötelezettséget (amennyiben a kezelt vagyon mérete, illetve jellege alapján, annak hatékony és óvatos hasznosításhoz szükséges ismerettel a bizalmi vagyonkezelő vállalkozás nem rendelkezik).

III. ESETI VAGYONKEZELŐ – NEM ÜZLETSZERŰ VAGYONKEZELÉS

A Bvktv. rendelkezése alapján nem meríti ki az üzletszerűség kritériumát és így eseti vagyonkezelőnek minősül az, aki legfeljebb egy bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján végzi a tevékenységét.

1. A szervezeti és személyi feltételekről általánosságban

Az eseti vagyonkezelőkre vonatkozó szabályozás az üzletszerűen eljárókhoz mérten kevésbé szigorú előírásokat tartalmaz. Mindenekelőtt nem üzletszerű vagyonkezelési tevékenységet nem kizárólag a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások körében meghatározott, hanem bármely gazdasági szervezet, továbbá bármely polgári jogilag jogképességgel rendelkező személy is végezhet, amennyiben a Bvktv. által rögzített követelményeknek megfelel. A Bvktv. az eseti vagyonkezelési tevékenység körében, a természetes személyekre vonatkozó kizáró okként a régi Btk.-ban , valamint a Btk.-ban rögzített egyes, meghatározott bűncselekmények elkövetése miatti marasztalást határozza meg, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülésig.

Amennyiben az eseti vagyonkezelési tevékenységet gazdálkodó szervezet végzi, úgy azzal szemben a törvény összesen három feltételt támaszt. Először is a gazdálkodó szervezetnek meg kell felelnie a nemzeti vagyonról szóló törvényben meghatározott átlátható szervezetre vonatkozó előírásoknak. Másodszor a gazdálkodó szervezet tagja (tulajdonosa), a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozása, vezető állású személye és ezeknek a Ptk. szerinti hozzátartozója nem végezhet bizalmi vagyonkezelési tevékenységet. Harmadrészt pedig a gazdálkodó szervezet vezető állású személye, természetes személy tagja, illetve tényleges tulajdonosa nem lehet olyan személy, akivel szemben a természetes személyek körében meghatározott kizáró ok áll fenn. Fontos kiemelni, hogy a nem üzletszerűen eljáró vagyonkezelő által kötött bizalmi vagyonkezelési szerződést közokiratba, illetve ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

2. A bizalmi vagyonkezelési jogviszony bejelentése és nyilvántartásba vétele

A Bvktv. rendelkezése alapján a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelő köteles bejelenteni a vele kötött bizalmi vagyonkezelés szerződéssel összefüggő adatokat a Hivatalnak, azok bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok nyilvántartásába való bejegyzése érdekében a szerződés megkötését követő 30 napon belül. A bejelentést írásban a hivatalhoz kell előterjeszteni, és annak tartalmaznia kell a nem üzletszerűen eljáró bizalmi vagyonkezelő, a vagyonrendelő és a kedvezményezett törvényben meghatározott adatait.

A vagyonkezelőnek a bejelentésben legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban nyilatkoznia kell továbbá arról, hogy tevékenységét nem üzletszerűen látja el, valamint arról, hogy megfelel a törvény által, az eseti vagyonkezelővel szemben előírt követelményeknek. A vagyonkezelőnek a bejelentéshez mellékelnie kell a bizalmi vagyonkezelési szerződést tartalmazó okiratot, az igazgatási szolgáltatási díj megfizetéséről szóló igazolást, valamint a pénzmosási szabályzat elfogadásáról tett nyilatkozatot. Amennyiben a bejelentés az előírt feltételeknek megfelel, a Hivatal az adatokat bejegyzi a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok nyilvántartásába. A nyilvántartás nem nyilvános, abból csak a törvényben meghatározott hatóságok igényelhetnek adatokat. Ha a Hivatal nyilvántartásba veszi a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyt, a bejelentő részére a nyilvántartásba vett adatokról kiállítja a bizalmi vagyonkezelési szerződés bejelentésének bizonyítványát, amely hatósági bizonyítványnak minősül.

A Hivatal nyilvántartásba vételi eljárása esetén az igazgatási szolgáltatási díj 30 000 forint, az ügyintézési határidő pedig 60 nap. A bizalmi vagyonkezelési szerződés módosítása és megszűnése – a létrejövő szerződés esetén támasztott bejelentési követelményeknek megfelelve – szintén bejelentési kötelezettséggel (módosulás esetén 8 napos határidő mellett) terhelt. Fontos kiemelni továbbá, hogy a bejelentés elmaradása nem érinti a bizalmi vagyonkezelési jogviszony érvényességét, azonban ebben az esetben nem kerül kiállításra a bejelentési bizonyítvány.

3. A Hivatal ellenőrzési eljárása

A Hivatal az MNB törvényben és a Bvktv.-ben meghatározottak szerint általánosságban a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok vonatkozásában is – így a nem üzletszerű vagyonkezelési tevékenység körében is – hatósági eljárás keretében vizsgálja, hogy a nyilvántartásba vétel feltételei megvalósulnak-e. Törli a nyilvántartásból a bizalmi vagyonkezelés jogviszonyt, ha a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek már nem állnak fenn.

IV. VAGYONKEZELŐ ALAPÍTVÁNY

2019-ben a magyar jogi szabályozásba az alapítvány új változata került bevezetésre, ez a vagyonkezelő alapítvány. A vagyonkezelő alapítványoknak két altípusát szabályozza a Vatv. , így a kedvezményezettek javára vagy a közérdekű célra létesített változatát. A szabályozás rendszere tekintetében az általános előírások minkét altípusra irányadók. Míg a közérdekű vagyonkezelő alapítványra ehhez képest különös szabályokat is meghatározott a jogalkotó.

1. Alapítási feltételek

Vagyonkezelő alapítvány az alapító által rendelt vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek az alapító okiratban megjelölt feladatok megvalósítása, valamint a kedvezményezettként megjelölt személy, illetve személyek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható. A vagyonkezelő alapítvány gazdasági tevékenységként a javára rendelt, illetve általa az előbbi célból bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kezelését végezheti. A vagyonkezelő alapítvány által bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon tekintetében létrejött bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetében a vagyonkezelő alapítványt a kezelt vagyon kizárólagos kedvezményezettjének kell tekinteni. Ilyen esetben továbbá a bizalmi vagyonkezelési jogviszony megszűnik a vagyonkezelő alapítvány megszűnésével -e tekintetben nem kell alkalmazni a Ptk. 6:326. § (3) bekezdésében foglalt kikötést- , valamint e jogviszony nem tartozik a Bvktv. hatálya alá. E tekintetben kiemelendő, hogy mivel a vagyonkezelő alapítvány által létesített vagyonkezelési jogviszony nem tartozik a Bvktv. hatálya alá, így a jogviszonyt nem kell a Magyar Nemzeti Banknak nyilvántartásba vennie, valamint ellenőrzési jogköre sem áll fenn.

Az alapító a vagyon bizalmi vagyonkezelésbe adásáról az alapító okiratba foglalt egyoldalú jognyilatkozattal is rendelkezhet, és ilyen esetben nincs szükség az alapító és a vagyonkezelő alapítvány közötti szerződés megkötésére. Ebben az esetben az alapító okirat rendelkezhet úgy, hogy a vagyonrendelő utasításadási jogot tartson fenn a maga számára. (Eltérően a Ptk. 3:316. §-ban foglaltaktól.) Vagyonkezelő alapítvány létesítéséhez az alapítvány javára legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyont kell rendelni, melyet az alapító okiratban vagyontárgyanként, vagyonelemenként az azonosításukhoz szükséges részletességgel kell megjelölni, továbbá az alapítvány rendelkezésére kell bocsátani az alapítvány nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását megelőzően.

A vagyonkezelő alapítvány akkor minősül közérdekűnek, ha a Vatv. által meghatározott közérdekű célra alapították; kedvezményezettjeinek köre – azok személyét illetően – nyitott; továbbá közérdekűnek minősítését az alapító kérte. Ezen felül a Vatv. meghatározza, hogy a Ptk. egyes rendelkezéseit kizárólag a közérdekű vagyonkezelő alapítványra kell alkalmazni.

2. A vagyonkezelő alapítvány szervezete

Vagyonkezelő alapítvány esetén felügyelőbizottság kijelölése és annak működése, továbbá állandó könyvvizsgáló megbízása kötelező. A felügyelőbizottság legalább három természetes személyből áll, a felügyelőbizottság elnökét – az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában – a tagok maguk közül választják. Nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány alapító okirata rendelkezhet úgy, hogy az alapítványnál felügyelőbizottság nem működik. Ebben az esetben a felügyelőbizottság feladat- és hatáskörét az alapítványi vagyonellenőr gyakorolja. Az alapító okirat az alapítvány ügyvezető szervére (továbbiakban kuratórium) és a felügyelőbizottság elnökére és tagjaira vonatkozóan képesítési, végzettségi és egyéb szakmai követelményeket állapíthat meg. Közérdekű vagyonkezelő alapítvány esetében a Vatv. többletkikötése, hogy az alapítvány ügyvezetését legalább öt természetes személyből álló kuratóriumnak kell ellátnia.

3. A vagyonkezelő alapítvány vagyongazdálkodásának külső ellenőrzése

Ha vagyonkezelő alapítvány esetén az alapító az alapítói jogok gyakorlására a kuratóriumot jelölte ki, illetve e jogait az alapítványra ruházta át, az alapító az alapító okiratban alapítványi vagyonellenőrt is köteles kijelölni abból a célból, hogy e jogok gyakorlását és az alapítvány vagyongazdálkodását az alapítvány ellenőrző szervétől függetlenül figyelemmel kísérje. Ha nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány alapítója a kuratórium helyett az alapítványi vagyonellenőrt jelölte ki az alapítói jogok gyakorlására, felügyelőbizottság kijelölése kötelező. Amennyiben az alapító az alapító okiratban az alapítványi vagyonellenőr kijelölésére feljogosíthatja a vagyonkezelő alapítványt is, az alapítványi vagyonellenőr kijelölésének, illetve megbízásának ügyében a kuratórium és a felügyelőbizottság együttesen határoz. Azonban a kijelöléshez, illetve a megbízáshoz a nyilvántartó bíróság jóváhagyása szükséges.

Alapítványi vagyonellenőrként csak könyvvizsgáló társaság, könyvvizsgáló, ügyvédi iroda, ügyvéd vagy más büntetlen előéletű és az alapító okiratban meghatározott szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező személy jelölhető ki, illetve bízható meg. Nem lehet alapítványi vagyonellenőr a vagyonkezelő alapítvány alapítója, kuratóriumának és felügyelőbizottságának tagja, elnöke, illetve az alapítvány egyéb tisztségviselője, alkalmazottja, könyvvizsgálója, kedvezményezettje és ezek hozzátartozója. Az alapító okirat e tisztség betöltésének további összeférhetetlenségi szabályait is meghatározhatja. Az alapítványi vagyonellenőr feladata annak ellenőrzése, hogy a vagyonkezelő alapítvány vagyongazdálkodása megfelel-e az alapító okiratban meghatározott céloknak, a vagyonkezelésre vonatkozó alapítói előírásoknak és a befektetési szabályzatban foglaltaknak. A vagyonellenőr ellenőrzi továbbá az alapítói jogokat gyakorló kuratórium, illetve a felügyelőbizottság törvényben foglalt kötelezettségeinek teljesítését. Az alapítványi vagyonellenőrt a kuratórium által gyakorolt alapítói jogok körébe tartozó kérdésekben véleményezési jog illeti meg. Az alapítványi vagyonellenőrt az alapítványi iratokba való betekintési és tájékoztatási jog tekintetében ugyanolyan jogosultságok illetik meg, mint a felügyelőbizottságot.

Amennyiben az alapítói jogokat gyakorló kuratórium, illetve a felügyelőbizottság működése vagy eljárása nem felel meg a törvényben vagy az alapító okiratban foglaltaknak, az alapítványi vagyonellenőr felhívja az érintett alapítványi szervet a szabályszerű működésre. Amennyiben az érintett szerv a felhívásnak nem tesz eleget, az alapítványi vagyonellenőr törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a nyilvántartó bíróságnál. Az alapító okirat felhatalmazásától függően az alapítványi vagyonellenőr az alapító okiratban meghatározott esetekben bíróságtól kérheti a kuratórium, illetve a felügyelőbizottság által hozott törvénysértő, alapító okiratba vagy a befektetési szabályzatba ütköző határozat hatályon kívül helyezését.

A A magyar bizalmi vagyonkezelési formák összehasonlítása bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A magyar jogrendszerbe bevezetésre került a vagyonkezelő alapítvány intézménye tovább bővítette a vagyontervezésre, vagyonkezelésre, generációs vagyontranszferre és vagyonvédelemre alkalmas jogi eszközöket. A bizalmi vagyonkezelés és az alapítvány elemeinek összekapcsolása újdonságnak számít a magyar magánjogban, azonban a külföldi példák alapján kifejezetten üdvözlendő. Az új típusú alapítvány jelentősen hozzájárulhat a magyar gazdaság versenyképességéhez.

[1] A vagyonkezelő alapítványokról szóló 2019. évi XIII. törvény (a továbbiakban: „Vkatv.”)

Az alábbiakban a magáncélra alkalmazható vagyonkezelő alapítvány legfontosabb strukturális kérdéseit és egyes részletszabályait tekintjük át.

1.Az alapítás

Általános előírás, hogy a vagyonkezelő alapítvány az alapító által alapításkor rendelkezésre bocsátott vagyon kezelésére és az ebből származó jövedelemnek a kedvezményezettként megjelölt személy, illetve személyek javára történő vagyoni juttatás céljából alapítható. A vagyonkezelő alapítvány gazdasági tevékenységként a javára az alapításkor átadott, illetve a későbbiekben bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kezelését is végezheti.

Az alapító a vagyon bizalmi vagyonkezelésbe adásáról az alapító okiratba foglalt egyoldalú jognyilatkozattal is rendelkezhet, és ilyen esetben nincs szükség az alapító és a vagyonkezelő alapítvány közötti szerződés megkötésére. Ebben az esetben az alapító okirat rendelkezhet úgy, hogy a vagyonrendelő utasításadási jogot tartson fenn a maga számára.^[2]

Az alapító okiratban az alapítványi vagyon kezelésének és felhasználásának alapvető céljait és elveit is rögzíteni kell, de az alapító az alapító okirathoz – annak részeként – mellékelheti a befektetési szabályzatot is, amely tartalmazza az alapítványi vagyont alkotó portfólió meghatározását, a kockázatkezelést, a befektetések tekintetében alkalmazandó döntéshozatali módot.

A vagyonkezelő alapítvány esetében is irányadó az, hogy a Ptk. jogi személyekről szóló könyvében található szabályok esetében a diszpozitivitás érvényesül elsősorban.^[3] Ez azt jelenti, hogy az alapítók az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során az alapító okiratban eltérhetnek a Ptk. szabályaitól. Az eltérés azonban ezekben a tárgykörökben sem megengedett, ha azt jogszabály kifejezetten tiltja, továbbá, ha az alapítvány hitelezőinek, munkavállalóinak vagy az alapítók kisebbségének jogait nyilvánvalóan sérti, illetve ha a jogi személyek törvényes működése feletti felügyelet érvényesülését akadályozza.^[4]

Kiemelendő, hogy a vagyonkezelő alapítvány által létesített vagyonkezelési jogviszony nem tartozik a Bvktv. hatálya alá, így pl. a jogviszonyt nem kell a Magyar Nemzeti Banknak nyilvántartásba vennie, ellentétben az eseti bizalmi vagyonkezeléssel.^[5] Ugyanakkor a Ptk.-nak a bizalmi vagyonkezelési szerződésre vonatkozó egyes rendelkezései a vagyonkezelő alapítvány esetében is irányadók.

[2] Eltérően a Ptk. 3:316. §-ába foglaltaktól

[3] Lásd a III. fejezet 1.1. pontjában írtakat

[4] Ptk. 3:4. §-a

[5] Vkatv. 2. § (3) bekezdés b) pontja

2.Az alapító személye és jogai

Az alapító az alapítvány létrehozását követően az alapítvány működésére alapvetően két esetkörben jogosult ráhatást gyakorolni. Az alapító jogosult az alapítványt alapító okiratának módosítására, a másik fontos jogkör pedig az alapítvány egyes szerveiben tisztséget betöltő személyek visszahívása, új személyek kijelölése.

Az alapítvány egy önálló jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amely mint célszervezet, egy tartós cél szolgálatára van rendelve. Az alapítvány tehát az alapítójától mind vagyonjogilag, mind pedig szervezetileg elkülönül. A létrejöttét követően az alapítótól függetlenné válik és az alapító okirat, valamint a jogszabályok adta keretek között működik.

A magyar szabályozás alapján a vagyonkezelő alapítvány alapítója az alapító okiratban az alapítói jogok gyakorlására az alapítvány kuratóriumát is kijelölheti, vagy ha alapítói jogait az alapító okiratban fenntartotta vagy abban arról nem rendelkezett, e jogait az alapítványra átruházhatja. A kuratórium az alapítói jogokat egyes ügyekben a törvényben meghatározott módon gyakorolja.

Ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja, az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában az alapítvány kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjainak, illetve elnökének kijelöléséről – e tisztségek megüresedése esetén – a kuratórium a felügyelő bizottsággal együttesen határoz akként, hogy a döntéshez a megüresedő tisztség által érintett testületi szerv tagjai többségének szavazata is szükséges (kooptálás). A vagyonkezelő alapítvány kuratóriumi és felügyelő bizottsági tagjainak, illetve elnökének visszahívásáról a kijelölésükkel azonos módon hozható döntés azzal, hogy a visszahívás joga az alapító okiratban feltételekhez köthető, illetve korlátozható.

3.A kedvezményezettek és jogaik

A jogalkotó nem biztosított a kedvezményezett részére az alapítvány vagyonára nézve olyan jogcímet, ami alapján tulajdonjogi igényt lehetne érvényesítenie. Ha a kedvezményezett és annak jogosultsága egyértelműen meg van határozva, úgy is legfeljebb kötelmi igényt érvényesíthet az alapítvánnyal szemben. Azonban, ha bármilyen bizonytalanság állna fenn a kedvezményezett igénye kapcsán, úgy azt egy jövőbeni bizonytalan várománynak kell tekinteni.

4.Az alapítvány vagyona

A magyar szabályozás alapján a vagyonkezelő alapítvány létesítéséhez az alapítvány javára legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyont kell rendelni, és azt már az alapítvány nyilvántartásba vétele iránti kérelem benyújtását megelőzően az alapítvány rendelkezésére kell bocsátani.^[6] Az alapítványi induló vagyon minimumának meghatározása során a jogalkotó abból indult ki, hogy az ilyen alapítványok működéséhez a magas tőke elengedhetetlen.^[7] Az alapító az alapító okiratban meghatározhatja továbbá az alapítvány javára rendelt vagyonnak azt a mértékét, amely alá a vagyonkezelő alapítvány vagyona nem csökkenhet, ez a tőkeminimumnál kevesebb nem lehet, és meghatározás hiányában a tőkeminimumot kell ilyennek tekinteni.

A magyar jogban meghatározott tőkeminimum nemzetközi viszonylatban meglehetősen magasnak minősül, azonban figyelembe véve egy ilyen típusú alapítvány működési költségeit, ez indokoltnak tekinthető.

[6] Vkatv. 3. § (1) bekezdése

[7] Lásd a Vkatv. miniszteri indokolásának a 3. §-át

5.Az alapítvány kezelő szerve

A vagyonkezelő alapítvány ügyvezetését legalább öt természetes személyből álló kuratórium látja el, azonban a magáncélra létesített vagyonkezelő alapítvány esetében lehetőség van ettől eltérni, ami azt jelenti, hogy annál kisebb létszámú kuratórium is létesíthető. Egyebekben jórészt a Ptk.-beli szabályok irányadók a kezelő szerv működésére, így annak csak természetes személy tagjai lehetnek, valamint meg kell felelniük a törvényi összeférhetetlenségi előírásoknak.

6.Az alapítvány ellenőrző szerve és az alapítványi vagyonellenőr

Vagyonkezelő alapítvány esetén a Vatv. szerint felügyelőbizottság kijelölése és annak működése, továbbá állandó könyvvizsgáló megbízása kötelező. Az alapító okirat a kuratórium és a felügyelőbizottság elnökére és tagjaira vonatkozóan képesítési, végzettségi és egyéb szakmai követelményeket állapíthat meg. A magáncélra létesített vagyonkezelő alapítványok esetében a felügyelő bizottság szerepét az alapítványi vagyonellenőr is betöltheti.

Az alapítók az alapító okiratban három természetesen személy tagból álló felügyelőbizottság létrehozását rendelhetik el azzal a feladattal, hogy az ügyvezetést a jogi személy érdekeinek megóvása céljából ellenőrizze. A Ptk.-nak ez a szabálya diszpozitív, így nincs akadálya annak, hogy a felügyelő bizottság tagjainak száma meghaladja a három főt, vagy akár egy vagy két tagból álljon ez a testület. Az első felügyelőbizottság tagjait az alapító okiratban kell kijelölni, ezt követően az alapító vagy az alapítói jogokat gyakorló választja a felügyelőbizottsági tagokat. A felügyelőbizottsági tagsági jogviszony az elfogadással jön létre.

Ha az alapító az alapítói jogok gyakorlására a kuratóriumot jelölte ki, illetve e jogait az alapítványra ruházta át, az alapító az alapító okiratban egy személyt köteles kijelölni abból a célból is, hogy e jogok gyakorlását és az alapítvány – alapító okiratban meghatározott céljainak megfelelő – vagyongazdálkodását az alapítvány ellenőrző szervétől függetlenül figyelemmel kísérje (alapítványi vagyonellenőr, protector).

Az alapító az alapító okiratban az alapítványi vagyonellenőr kijelölésére feljogosíthatja a vagyonkezelő alapítványt is, ebben az esetben az alapítványi vagyonellenőr kijelölésének, illetve megbízásának ügyében a kuratórium és a felügyelőbizottság együttesen határoz, a kijelöléshez, illetve a megbízáshoz azonban a nyilvántartó bíróság jóváhagyása szükséges.^[8] Ha a felügyelőbizottság működése vagy eljárása nem felel meg a törvényben vagy az alapító okiratban foglaltaknak, az alapítványi vagyonellenőr felhívja az érintett alapítványi szervet a szabályszerű működésre. Amennyiben az érintett szerv a felhívásnak nem tesz eleget, az alapítványi vagyonellenőr törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a nyilvántartó bíróságnál.

[8] Az alapítványi vagyonellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat lásd a Vkatv. 7. § (3) bekezdésében

7.A vagyonkezelő alapítvány nyilvántartásba vétele és megszűnése

A vagyonkezelő alapítvány létesítése az alapító okirat elkészítésével és az alapítók általi aláírásával kezdődik, majd a bíróság általi nyilvántartásba vételével zárul. A magyar szabályozás összetett ebben a tekintetben, az alábbi jogforrásokat együtt kell alkalmazni:

• a Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó általános előírásait,^[9]
• a Ptk.-nak az alapítvány létesítésére vonatkozó speciális szabályait,^[10]
• a Cnytv.-ben a civil szervezetekre áltatában irányadó rendelkezéseket,^[11]
• a Cnytv.-ben az alapítványokra vonatkozó különös rendelkezéseket.^[12]
• a Vatv. rendelkezéseit a vagyonkezelő alapítvány létesítésére vonatkozó speciális előírások vonatkozásában.^[13]

Az alapítás második fázisa a bejegyzési kérelemnek és az ahhoz kapcsolódó iratoknak az illetékes bírósághoz való benyújtásával kezdődik. Az alapítvány esetében fontos kiemelni, hogy ekkor az alapítvány még nem jogképes, a kérelem benyújtásának nincsenek olyan jogi hatásai, mint a gazdasági társaságok esetében (előtársaság), amelyek alapján az alapítvány már jognyilatkozat megtételére jogosult lenne. A bíróság nemperes eljárásban dönt kérelemről és az alapítvány a nyilvántartásba való jogerős bejegyzésével nyeri el jogi személyiségét.

A vagyonkezelő alapítvány megszűnése tekintetében a nem közérdekű vagyonkezelő alapítvány esetére speciális rendelkezés, hogy az alapítói jogot gyakorló alapító kérelmére is megszüntethető, eltérően az alapítványokra vonatkozó általános szabályoktól. Fontos kiemelni azonban, hogy az alapítvány megszűnése nem érinti a kedvezményezettek javára már megállapított és esedékessé vált kötelezettségek teljesítését. Szintén kiemelendő, hogy a vagyonkezelő alapítvány megszűnik abban az esetben is, ha a vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét.

[9] Lásd különös a Ptk. 3:5. §-át.

[10] Különösen a Ptk. 3:378 – 3:383. §-ai.

[11] Lásd különösen a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény („Cnytv.”) 21. és 35. §-át.

[12] Cnytv. 48-49. §-ai.

[13] Vatv. 1.§

A A vagyonkezelő alapítvány bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.