A fejlesztések esetében (ideértve a weboldal fejlesztéseket is) tipikus probléma a fejlesztés hibás teljesítése, annak megítélése. A fejlesztési szerződések körüli jogviták tipikus esetben a mennyiségi, vagy minőségi kifogásokon alapulnak.

Mire kell figyelni a teljesítés során?

Általános gond, hogy a felek nem rögzítik megfelelően azt, hogy mire is kell irányulnia a fejlesztésnek, nincs kellően pontos specifikáció. A „legyen olyan, mint a másik honlap” kijelentés nem egyenlő a specifikációval.

Ez mind a két félnek később gondot okoz. A megrendelő nem tud mire alapozni, amikor egy funkciót hiányol a fejlesztésből, hiszen nem szól semmi arról, hogy azt valóban ő meg is rendelte.

A fejlesztő pedig a másik oldalról nem tudja azt alátámasztani, hogy számára ez már egy új megrendelés, hiszen neki sincs a kezében semmi arról, hogy mit kell pontosan fejlesztenie.

Hogy előzzük meg a bajt?

Minden esetben pontosan írjuk le, hogy mit szeretnénk a specifikációban, minden funkció, elvárt kinézet, elvárt működési elv segít a fejlesztőnek is és nekünk is. Az egyes funkciókat a lehető legjobban írjuk le. Ha a specifikációban leírjuk, hogy pdf exportot szeretnénk, akkor rögzítsük azt is, hogy annak a pdf-nek hogy kell kinéznie és mit kell tartalmaznia.

A megrendelőnek azt is figyelembe kell vennie, amikor a fejlesztés hibás teljesítését megítéli, hogy egy-egy apró hiányosságért nem lehet az egész fejlesztést hibásnak minősíteni.

Ha már megvan a baj?

Ha már bekövetkezett a fejlesztés hibás teljesítése, mindenképpen a békés megoldás felé kell törekednie a feleknek, mivel egy informatikai fejlesztéssel kapcsolatos hibás teljesítési per komoly költségekkel jár.

Ha perre kerül a sor, akkor a jogosultnak, azaz a megrendelőnek kell bizonyítania a hibás teljesítés tényét és mértékét (legalábbis ebben az esetben).

Informatikai fejlesztések esetében ez minden esetben igazságügyi szakértő kirendelését jelenti, amely komoly költséget jelent a megrendelő számára. A fejlesztés készültségi fokának, vagy minőségének megítélése nem olyan kérdés, amit informatikai szakértelem nélkül meg lehetne ítélni.

Viszont, ha nincs megfelelő specifikáció, akkor a szakértő sem tudja mihez képest megítélni a készültségi fokot, csak általában tud nyilatkozni arról, hogy a megrendelő által hiányolt funkció általában a hasonló oldalak részét képezi-e.

A A szoftver fejlesztés hibás teljesítése bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Idéntől, azaz 2022. január 1-től kell alkalmazni a fogyasztó és vállalkozás közötti, az áruk adásvételére, valamint a digitális tartalom szolgáltatására és digitális szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések részletes szabályairól szóló 373/2021. (VI. 30.) Korm. rendeletet.

A rendelet a szerződés teljesítésének szabályait és a kellékszavatossági jogok szabályait egészíti ki áruk, digitális áruk, digitális tartalom értékesítése és digitális szolgáltatások esetében, ha fogyasztóval kötünk szerződést. A rendeletet nem csak e-kereskedelemre, hanem klasszikus kereskedelemre is alkalmazni kell.

A szabályozással kapcsolatban fontos tisztázni, hogy:

• az új szabályok 2022. január 1-től eladott termékek esetében alkalmazandó,
• jogi személyekre nem terjed ki, esetükben az eddig is alkalmazott szabályoknak kell megfelelni,
• a szavatosság panaszok kezelésének menetét nem módosítja a rendelet.

Röviden a szabályozás lényegi elemei

A rendelet meghatározza a szerződésszerű teljesítés általános követelményeit.

Akkor teljesítünk megfelelően, ha:

• A termék megfelel a szerződésben foglalt leírásnak, mennyiségnek, minőségnek, típusnak, valamint rendelkeznie kell a szerződésben meghatározott funkcionalitással, kompatibilitással, interoperabilitással és egyéb, a szerződés szerinti jellemzőkkel.

 E szerint még fontosabb szerepe lesz a termékleírásoknak, az ott szereplő állítások valódiságának. A rendelet a kompatibilitás és interoperabilitás fogalmait meghatározza.

• Alkalmas a termék a terméknek a fogyasztó által meghatározott célra, ha ezt a tudomásunkra hozta és el is fogadtuk.

Ha a vásárló email-ben megkérdezi, hogy a termék jó-e az általa meghatározott célra és mi azt írjuk vissza, hogy igen, akkor ez később is számonkérhető lesz az Eladón, ha mégsem jó adott célra a termék.

• Minden szerződésben ígért tartozékot, használati útmutatót, telepítési utasítást és ügyfélszolgálati támogatást át kell adni a vásárlónak.

Ez egyértelmű követelmény, nem látunk a gyakorlatban gondot eredményező kérdést.

•  Biztosítani kell a szerződésben meghatározott frissítéseket.

Akkor érdekes a követelmény, ha a termékhez pl. applikáció jár (mint a robotporszívók esetében), mivel ott az applikáció is a termék lényegi eleme. Bár hozzá kell tennünk, hogy az applikáció frissítéseit nem mi, mint eladók tudjuk biztosítani a vásárló számára, hanem maga a gyártó. Úgy véljük, hogy itt életszerűtlen a szabályozás, mivel ezt a kötelezettséget legtöbb esetben az eladó soha nem tudja teljesíteni saját maga.

• A terméknek alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyeket azonos típusú termék esetén jogszabály, műszaki szabvány vagy műszaki szabvány hiányában az irányadó magatartási kódex előír

Ha a robotporszívós példánál maradunk, akkor ez azt jelenti, hogy olyan robotporszívót adhatunk el, ami alkalmas a robotporszívók általános céljának teljesítésére. Ehhez viszont mi nem ismerünk szabványt, aminek meg kellene egy ilyen terméknek felelnie, így marad az általános jellemzők értékelésének lehetősége, ami viszont nagyon szubjektív tud lenni. Erre a pontra hivatkozva várhatóan meg fognak növekedni a vásárlói panaszok, főleg, ha egy adott termék típuson belül nagyon eltérő funkciókat tud ellátni az olcsóbb és a drágább típusú termék (pl.: nem minden robotporszívó tud felmosni maga után, kérdés, hogy a rendelet szövege alapján ez olyan funkció-e, amit minden robotporszívónak kell tudnia?)

• A terméknek rendelkeznie kell a fogyasztó által észszerűen elvárható azon mennyiséggel, minőséggel, teljesítmény- és egyéb jellemzőkkel – különösen a funkcionalitás, a kompatibilitás, a hozzáférhetőség, a folyamatosság és a biztonságosság tekintetében -, amely azonos típusú termék esetén szokásos, figyelembe véve az Eladó, annak képviselője vagy az értékesítési láncban részt vevő más személy a termék konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános – különösen hirdetésben vagy címkén tett – kijelentését.

A gyakorlatban úgy látjuk, hogy jelenleg is az utolsó része okoz gondot a rendeletnek, amikor a gyártói állítás a valóságban nem tapasztalható, pl.: vízálló óra, ami nem bírja a vizet.

Viszont itt is életszerűtlen a rendelet, mivel a gyártói állítást is számon kéri az eladón, amire nyilvánvalóan nincs ráhatása az eladónak. Ahol az eladó maga tesz kijelentéseket (pl.: termékleírásban) az jogos, hogy magán az eladón kérik számon, főleg olyan termékek esetében, ahol nem található gyártói információ.

Itt egy kivétel szabályt tartalmaz a rendelet viszont, hogy nem kell megfelelnie az eladónak a nyilvános kijelentéseknek (pl.: gyártóinak), ha tudjuk igazolni, hogy azt nem kellett ismernünk és nem is várható el, hogy ismerjük, ha az nem befolyásolja a vásárlói szándékot, vagy közben helyesbítették. Ha pl. egy termék gyártója Németországban tesz egy reklámban kijelentést, akkor álláspontunk szerint azt a magyar eladóknak nem kell ismernie és nem is elvárható az ismerete, ezért arra nem hivatkozhat a magyar vásárló, vagy ha a nyilvános kijelentés arra vonatkozik, hogy a termék akkumulátora 10 órát bír, de ténylegesen csak kilencet, az nem befolyásoló tényező.

• A terméknek rendelkeznie kell a fogyasztó által észszerűen elvárható tartozékokkal és útmutatókkal – ideértve a csomagolást, illetve az üzembe helyezésre vonatkozó utasítást.

A használati utasítás és a csomagolás jelenleg is szinte minden termékhez jár, a gyakorlatban nem látunk ezzel kapcsolatos problémát. A gyakorlat valószínűleg ki fogja munkálni az ésszerűen elvárható tartozékok körét is, de itt várhatóak viták a vásárlók és az eladók között. Pl.: ha veszünk egy fúrógépet, akkor elvérhatjuk-e, hogy ahhoz fúrószárat is adjanak?

• A terméknek meg kell felelnie a vállalkozás által a szerződéskötést megelőzően mintaként, modellként bemutatott vagy próbaverzióként elérhetővé tett termék tulajdonságainak, leírásának.

Ez egyértelmű követelmény, nem látunk a gyakorlatban gondot eredményező kérdést.

Fontos pontosítás a rendeletben, hogy a szakszerűtlen üzembe helyezésre, mint szavatosságot kizáró okra csak akkor hivatkoztunk, ha az üzembe helyezést nem mi, vagy nem a mi alvállalkozónk végezte el.

Ha viszont a szakszerűtlen üzembe helyezés oka a termékhez adott szerelési útmutató hibája, akkor az a mi hibás teljesítésünk lesz, a vásárló szavatossági panaszt nyújthat be eredményesen.

Kellékszavatosság intézésének új szabályai

A kellékszavatosság érvényesítésének alapvető logikája, hogy a fogyasztó 2 évig fordulhat az eladóhoz ilyen igénnyel, de az eladó csak akkor köteles az igényt kezelni, ha a termék már az átadáskor hibás volt.

Tipikus esetben a hiba már az átadást követően kiderül, mivel a termék nem működik, de vannak speciális esetek, amikor az átadást követően hosszú idő telik el a hiba felfedezéséig. Ilyen eset, ha a hiba rejtett (pl. egy ritkán használt funkció nem működik), vagy ha a termék használatát csak később kezdi meg a vásárló.

Eddig is élt viszont az a szabály, ami nem változik, hogy a használatból fakadó hibák nem kellékszavatossági körbe tartoznak, viszont élt a szabályozásban egy vélelem, hogy ha a vásárló 6 hónapon belül közli az eladóval, hogy a termék hibás, akkor vélelmezni kellett, hogy a termék már az átadáskor rossz volt.

Az új rendelet ezt a 6 hónapot 1 évre emeli fel, kivéve, ha e vélelem az áru természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

Ez azt jelenti, hogy ha az átadást követő 1 éven belül valaki hibát jelez, akkor:

• meg kell néznünk, hogy lehetséges-e az árú természete alapján, hogy egy évvel később merüljön fel a hiba: pl. ha a termék szavatossága ezen időszak alatt lejár, akkor nem lehet hibás teljesítésre hivatkozni a szavatossági idő lejártát követően)
• meg kell vizsgálni, hogy mi a hiba jellege: pl. ha a vásárló leírja, hogyan használta, ami alapján látható, hogy nem volt rendeltetésszerű a használat, akkor a hiba jellegével összeegyeztethetetlen ez a vélelem,
• ha minderre nem tudunk hivatkozni, akkor nekünk kell tudni bizonyítani, hogy a termék az átadáskor jó volt.

Szintén új szabály, hogy a fogyasztó a jövőben mással nem javíttathatja ki a terméket az eladó költségére.

Pontosították, hogy mikor kérheti a vásárló az árleszállítást, vagy állhat el a szerződéstől:

• ha az eladó nem javítja ki a terméket, ilyen esetben:
  • az eladó saját költségére kell a terméket visszavennie,
  • ha üzembe is kell helyezni a terméket, az az eladó kötelezettsége lesz,
• ha az eladó megtagadja a termék szerződésszerűvé tételét (pl.: nem ad használati utasítást kérésére sem), ilyenkor nem feltétlenül hibás a termék, valami hiányzik a termékhez,
• ismételt hiba esetén,
• súlyos hiba esetén.

Továbbra is él a szabály, hogy jelentéktelen hiba esetén nem lehet elállni a szerződéstől, de a rendelet egyértelművé teszi, hogy a hiba jelentéktelenségét az eladónak kell bizonyítania.

Általánosan érvényesülő szabály, hogy:

1. az Eladónak a saját költségére kell biztosítania a kicserélt áru visszavételét,
2. ha a kijavítás vagy kicserélés olyan áru eltávolítását teszi szükségessé, amelyet az áru jellegének és céljának megfelelően – a hiba felismerhetővé válása előtt – üzembe helyeztek, akkor a kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettség magában foglalja a nem megfelelő áru eltávolítását és a csereként szállított vagy kijavított áru üzembe helyezését vagy az eltávolítás, illetve üzembe helyezés költségeinek viselését.

Ha a hibás teljesítés a terméknek csak meghatározott részét érinti, és azok tekintetében a szerződés megszüntetésére vonatkozó jog gyakorlásának feltételei fennállnak, a Fogyasztó az adásvételi szerződést csak a hibás áru tekintetében szüntetheti meg, de az azokkal együtt szerzett bármely egyéb áru vonatkozásában is megszüntetheti, ha a Fogyasztótól nem várható el észszerűen, hogy csak a szerződésnek megfelelő árukat tartsa meg.

Önként vállalt jótállás szabályai

A rendelet szabályozza az önként vállalt jótállás szabályait is (nem keverendő össze a jogszabály szerinti kötelező jótállással).

Talán a legfontosabb szabály, hogy jótállási nyilatkozatot kell adni.

A jótállási nyilatkozatban fel kell tüntetni:

1. az arra vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot, hogy az áru hibás teljesítése esetén a Fogyasztót a jogszabály szerinti kellékszavatossági jogok gyakorlása térítésmentesen megilleti, e jogait a jótállás nem érinti;
2. a jótállásra kötelezett nevét és címét;
3. a Fogyasztó által a jótállás érvényesítése érdekében követendő eljárást;
4. azon áru megjelölését, amelyre a jótállás vonatkozik és
5. a jótállás feltételeit.

Digitális szolgáltatás és digitális tartalom szolgáltatása esetén érvénysülő szabályok

Először is tisztáznunk kell, hogy mi a digitális szolgáltatás.

Digitális szolgáltatás a rendelet szerint:

1. olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára, hogy digitális adatokat hozzon létre, kezeljen, tároljon, vagy azokhoz hozzáférjen; vagy
2. olyan szolgáltatás, amely lehetővé teszi a fogyasztó és a szolgáltatás más igénybe vevői által feltöltött vagy létrehozott digitális adatok megosztását, illetve az azokkal való egyéb interakciót.

Ez a definíció szerencsére kellően szűken vonja meg a digitális szolgáltatások határát, mivel ezek főszabályként a közösségi média platformok és videómegosztók, tárhely szolgáltatások lesznek.

A mögöttes irányelv annyit még segít, hogy digitális szolgáltatásnak minősíti például a felhőalapú szolgáltatás keretében szolgáltatásként nyújtott szoftvereket, a folyamatos forgalmi adatok biztosítását egy navigációs rendszerben, illetve egyénileg kialakított edzéstervek folyamatos biztosítását okosórák esetében.

Nem minősül álláspontunk szerint digitális szolgáltatásnak pl. az oktatóvideók eladása. Viszont egy oktatvideó eladása már digitális tartalom szolgáltatása lesz a fogalmak szerint.

A rendelet itt is meghatározza a szerződésszerű teljesítés követelményeit.

Ugyanakkor itt olyan szabályokat találunk, ami már most is a gyakorlat részét képezik.

Digitális tartalom szolgáltatása vagy digitális szolgáltatás nyújtása esetén is az eladónak biztosítania kell, hogy a fogyasztó értesítést kapjon a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás olyan frissítéseiről – ideértve a biztonsági frissítéseket is -, amelyek a digitális tartalom vagy digitális szolgáltatás szerződésszerűségének fenntartásához szükségesek, valamint megkapja azokat.

Ez abban az esetben nagyon is releváns eladói oldalon, ha mi magunk vagyunk a digitális tartalom fejlesztői, de ilyen esetben ez már ma egy alapvető szintű elvárásnak is tekinthető.

Ha viszont nem mi vagyunk a fejlesztők, akkor csak a fejlesztőre tudunk hagyatkozni a kötelezettség teljesítésekor, hiszen az eladott szoftver esetében nem tudunk ráhatással lenni a frissítések meglétére.

A szerződésszerű teljesítés általános követelményei megegyeznek az árukhoz írtakkal, mivel azt egységesen kezeli a rendelet.

A hibás teljesítés kezelésére vonatkozó szabályok szinte teljes mértékben megegyeznek az áruk adásvételére vonatkozó szabályokkal írtakkal.

Annyi különbséget figyelhetünk meg, hogy digitális tartalom és digitális szolgáltatás esetében:

• az üzemebe helyezés helyett integrációról ír a rendelet,
• ha vissza kell téríteni vételárat, akkor azt a részt nem kell visszatéríteni, amíg a tartalom, vagy szolgáltatás szerződésszerű volt,
• nem kell használati útmutatót átadni és tartozékokat, frissítéseket és biztonsági frissítéseket kell adni (a szerződés időtartama alatt)
• Ha az eladó digitális tartalmat szolgáltat, vagy digitális szolgáltatást nyújt, vagy erre kötelezettséget vállal, a fogyasztó pedig kizárólag személyes adatokat szolgáltat, vagy ilyen adatok szolgáltatását vállalja az eladó részére, a fogyasztó jelentéktelen hiba fennállása esetén is jogosult a szerződést megszüntetni, azonban az ellenszolgáltatás arányos leszállítását nem igényelheti.

Ezen a területen talán legfontosabb és gyakorlatra is kiható szabály, hogy rendezett lett a digitális tartalom/szolgáltatás módosítási lehetősége.

Ha a szerződés arról rendelkezik, hogy a digitális tartalom szolgáltatására vagy a digitális szolgáltatás nyújtására vagy hozzáférhetővé tételére a szerződésben meghatározott időtartam alatt kerül sor, az eladó akkor módosíthatja a digitális tartalmat vagy szolgáltatást a szerződésszerű teljesítés a rendelet szerinti követelményeit meghaladóan, ha

1. ez a szerződés megfelelő indokot is megjelölő rendelkezésén alapul;
2. a módosítással kapcsolatban a fogyasztót semmilyen többletköltség nem terheli;
3. a fogyasztót világos és közérthető módon tájékoztatták a módosításról; és
4. a módosítást megelőzően az eladó észszerű időben, tartós adathordozón tájékoztatja a fogyasztót a módosítás jellemzőiről és idejéről, a fogyasztót megillető megszüntetési jog gyakorlásának lehetőségéről, valamint arról, ha a fogyasztónak lehetősége van a szerint a módosítás mellőzését kérni.

A fogyasztó jogosult a módosításról szóló tájékoztatás kézhezvételétől vagy a szerződés módosításától számított harminc napon belül a szerződést díjmentesen megszüntetni, ha a szerződés megváltozott feltételekkel történő teljesítése hátrányosan érinti a digitális tartalomhoz vagy a digitális szolgáltatáshoz való hozzáférését, illetve annak használatát, kivéve, ha a módosítás hátrányos hatása csekély mértékű.

Ez a felmondási jog nem alkalmazható, ha az eladó biztosítja a fogyasztó számára, hogy többletköltség nélkül megtartsa a módosítás nélküli digitális tartalmat vagy digitális szolgáltatást, feltéve, hogy a teljesítés a módosítás nélkül is szerződésszerű marad.

A Szavatossági jogok 2022. január 1-től hatályos szabályozása bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Mi az alap probléma az át nem vett küldeményekkel?

Sok esetben gond a webshopos rendelés átvételének elmaradása. A legfőbb probléma abból fakad, hogy sokszor a vevő ezt nem jelzi előre, nem áll el a vásárlástól, hanem egyszerűen csak nem veszi át.

Ilyenkor az eladót nem csak a kiszállítás, hanem a visszaszállítás költsége is terheli, ami nála kárként jelenik meg. Ha a vevő elállna, akkor a visszaszállítás költsége őt terhelné. Ha sok ilyen vásárlása van egy webshopnak, akkor éves szinten ez tetemes kárt is tud okozni.

Mi ilyenkor a jogi helyzet?

Ahogy említettem, a vásárló nem áll el és nem is értékelhetjük ezt a helyzetet elállásnak, mivel az célzott jognyilatkozat, amit a vevőnek mindenképpen meg kell tennie, ráutaló magatartással (azzal tehát, hogy nem veszi át a küldeményt) nem lehet elállni egy vásárlásról.

Jogilag így főszabály szerint az eladónak teljesítési kötelezettsége van, hiszen kötött egy szerződést a vásárlóval, hogy átadja számára a terméket, ha ehhez szigorúan tartani kívánja magát, akkor újra és újra megkísérli az átadást, de ezzel csak újabb és újabb szállítási költséget generál magának.

Mit tehetünk?

Elsőként meg kell próbálni felvenni a kapcsolatot a vásárlóval (ezt diktálja az általános együttműködési kötelezettségünk). Kiderülhet, hogy akadályoztatva volt az átvételnél, de teljesíteni lehet számára a megrendelést. Ilyenkor az ismételt kiszállítás és a webshopos rendelés átvételének elmaradása miatti visszaszállítás költségét is fel lehet számítani a vásárló számára.

Ha a kapcsolatfelvétel nem jár sikerrel, akkor fel kell mondani a szerződést a vásárló felé (email-ben is megfelelő) arra hivatkozva, hogy megszegte a szerződést, ami a felek között létrejött (a vásárló szerződéses kötelezettsége a felajánlott teljesítés elfogadása), ezt követően kárként számon kérhető a vásárlón a webshopos rendelés átvételének elmaradása miatti szállítási költség. Ha a vásárló a vételárat előre kifizette, akkor vissza kell számára utalni a vételárat, de levonhatjuk belőle az átvétel elmaradása miatti szállítási költséget.

A Át nem vett küldemények az e-kereskedelemben bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Mit jelent a versenytilalmi megállapodás?

Ha nem szeretnénk, hogy a nekünk fejlesztő cég vagy fejlesztő másoknak is olyan fejlesztési feladatokat lásson el, mint amit nekünk végez, akkor ezt versenytilalmi megállapodással érhetjük el.

A versenytilalmi megállapodás azt szolgálja, hogy a termékünk, szolgáltatásunk ne a nekünk dolgozó fejlesztő tudásával szerezzen versenytársat magának.

Mikor szokás versenytilalmi megállapodást kérni a szoftver fejlesztés során?

Amikor a megrendelő egy új, a piacon még nem elérhető megoldást szeretne bevezetni és ehhez külsős fejlesztőt vesz igénybe, akkor szokás versenytilalmi megállapodást is kötni a fejlesztővel. Belsős fejlesztő esetén is lehet versenytilalmi megállapodást kötni, de erre kifejezetten a Munka Törvénykönyvének szabályai vonatkoznak.

Fontos ugyanakkor, hogy a versenytilalmat valóban új megoldás esetében alkalmazzuk. Ha csak egy honlapot fejlesztünk, akkor indokolatlan megkötni a fejlesztő kezét. Egy honlap fejlesztésekor szerzett tudásban nincs olyan versenyelőny, amit más cég ki tudna használni ellenünk.

De ha pl. egy új fizetési megoldást fejlesztünk ki, akkor a fejlesztés során keletkező szakmai tudás már fontos versenytényezős szempont, amit jogosan szeretnénk saját magunk körül tartani.

Mikor megfelelő a versenytilalmi megállapodás?

Mindenképpen pontosan határozzuk meg, hogy a versenytilalom pontosan

• kire vonatkozik: a cég minden munkavállalója, a cég maga, vagy csak a mi fejlesztésünkben dedikáltan dolgozó fejlesztők a kötelezettek,
• meddig él: a fejlesztés befejezését követően, ha már a piacon megjelenik a megoldásunk, a fejlesztés során szerzett tudás hamar elévül, általában egy évnél tovább a versenytilalmi tilalmak nem szoktak tartani,
• kivel szemben él: lehetőleg saját piacunkat határozzuk meg, ahol a versenytársaink számára valóban releváns a fejlesztő tudása, mivel más piacon ugyanazt a tudást használva a fejlesztő nem teremt versenytársat nekünk.

A versenytilalom természetesen ezen kívül nem ingyenes vállalás, a fejlesztő jogosult ezért megfelelő díjazást is követelni.

Hogy fér össze a megállapodás a szerzői joggal?

Azt a szerzői jogi szakértői testület már kifejtette, hogy a fejlesztő fejében lévő tudást nem lehet törölni. Azt nem lehet tehát elvárni, hogy soha többé a fejében lévő tudást ne hasznosítsa a fejlesztő. Ha versenytilalmi megállapodást is kötünk, a fejlesztő tudása a fejlesztőé. Ha lejárt a megállapodás, semmilyen formában nem várhatjuk el, hogy azt ne hasznosítsa még akkor sem, ha megrendelőként a forráskódot is megkaptuk és minden vagyoni jogot a szoftverhez. Ebben az esetben is a fejlesztő jogosult ugyanolyan, vagy hasonló forráskódot alkotni másoknak.

Szerzői jogokról színes cikkünkben olvashat bővebben.

A Versenytilalom a szoftverfejlesztés során bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Még ma is sokszor kérdés felénk, hogy mit lehet a Facebookon talált képekkel kezdeni.

A regisztrációkor elfogadjuk a felhasználási szabályokat, amik kifejezetten azt engedik meg, hogy a rendszer adta lehetőségekkel kezeljük a képeket. Szóval. megoszthatunk, kommentelhetünk, lájkolhtunk, ha a felhasználó ezt engedte az adatvédelmi beállításokban, de nem tölthetjük le, másra nem használhatjuk fel a fényképet, kivéve, ha ezt kifejezetten megengedte nekünk a felhasználó.

Ha mégis szabadon kezeljük a képeket, akkor a polgári törvénykönyv szerinti személyiségi jogi jogsértést követünk el, aminek a következménye lehet sérelemdíj fizetése is.

Mikor merülhet fel ez az eset:

Egy felhasználó megoszt a saját Facebook oldalán egy képet, de azzal az adatvédelmi beállítással, hogy csak az ismerősei lássák. Mi ezt lementjük és megosztjuk globális adatvédelmi beállítással, tehát a képet bárki láthatja.

Ha ugyanezt a képet a saját honlapunkra tesszük fel, ugyanígy jogsértést követünk el.

Ha a mi oldalunkra posztol valaki képet, mert pl. megkérjük erre vállalkozásként, akkor sem vihetjük ki a képet a Facebook platformról, azt reklám kampányban nem használhatjuk fel.

Összegezve, sokszor úgy érezzük, gondoljuk, hogy a Facebook maga a világ, ami ott megjelenik, az teljesen nyilvános tartalom. Közben pedig csak egy szolgáltatás, saját világ, ami nem egyenlő a teljes nyilvánossággal.

A Miért nem lehet a Facebookon talált képeket szabadon felhasználni? bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Mi az a digitális jogvédelem?

A digitális jogvédelem, helyesebben digitális jogkezelés (Digital Rights Management) az összefoglaló megnevezése a digitális térben megjelenő, szerzői jogilag védett tartalom kezelésére szolgáló technológiai megoldásoknak.

Mire használható a digitális jogvédelem?

Vegyünk egy egyszerű példát!

Szeretnénk oktatóvideókat előfizetéses, vagy egyedi fizetéses rendszerben értékesíteni. Ahhoz, hogy tényleg minden megtekintő kifizesse számunkra a szerzői jogdíjat, ezt csak valamilyen technikai megoldással tudjuk ellenőrizni és védeni. Ha csak feltöltjük a videót a YouTube-ra, akkor mindenki elérheti azonnal.

Tehát a digitális jogvédelmi technika ellenőrzi számunkra, hogy ki tekintette meg a videót, az a személy kifizette-e nekünk a díját (ellenőrzési funkció) és például nem engedi, hogy a megtekintő letöltse a videót (védelmi funkció).

Ha egy szoftvert fejleszt valaki, a digitális jogvédelmi technikák segíthetnek neki, hogy az illegális letöltéseket és használatot ellenőrizze. A szoftver ilyenkor automatikusan adatokat küld a jogosult felé, aki ellenőrizni tudja a licencet, ha pedig nincs licence, akkor le is tudja tiltani a használatot adott IP címen, de pontosan tudni fogja, hogy hol használták a szoftverét licence nélkül.

A digitális jogvédelem tehát a szerzői jogainkat érvényesíti a digitális térben.

Milyen megoldások állnak rendelkezésünkre?

Természetesen lehet saját digitális jogvédelmi technológiát is fejleszteni, ez egy szoftver esetében kézenfekvő megoldás.

Azonban, ha csak az internetes felhasználás során szeretnénk videós, vagy zenei tartalmunkat védeni, akkor egyszerűbb a már meglévő, erre tervezett és specifikált keretrendszereket használni.

Ilyen keretrendszer pl.:

• YouTube tagság létrehozása és a fizetős tartalom megosztása a tagoknak
• Udemy, ahol online kurzusokat tudunk menedzselni,
• com, ahol zenés tartalmat tudunk megosztani.

Amikor keretrendszert választunk, mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy milyen extra funkciók érhetőek el és mennyit kell fizetni a szolgáltatásért.

A Digitális jogvédelem a gyakorlatban bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A válasz röviden az, hogy igen, egy recept szerzői jog szempontból védett, az irodalmi művek, vagy a szakirodalmi művek esete alá esik, erre a Szerzői Jogi Szakértői Testülettől is van véleményünk. Abban az ügyben értékelték, hogy a receptekben speciális, csak a szerzőre jellemző szófordulatok is megtalálhatóak voltak.

De megjegyezték azt is, hogy ha a recept szövege irodalmi alkotásként önmagában szerzői jogilag nem védett, akkor a receptek összességét, mint adatbázist védi a szerzői jog.

Ha csak főzünk mire kell figyelnünk?

Jogosan merül fel a kérdés akkor, hogy nem süthetünk egy jó BBQ szegyet csak úgy, ehhez nem nézhetjük meg és használhatjuk fel az interneten található számos receptet?

Szerencsére a recept szerzői jogi védelme nem terjed ki:

• magára az ételre, tehát az, hogy például valaki BBQ szegyet készít, attól más is készíthet BBQ szegyet, és
• a receptben található ötletekre sem, tehát nyugodtan kövessük a receptben írt lépéseket és fogásokat.

Szerzői jogi szempontból a recept felhasználása lehet a másolás, többszörözés, nyilvánossághoz közvetítés, de a főzés, sütés nem.

Ha blogot vezetünk mire kell figyelnünk?

A receptek szerzői jogi védelme – hétköznapi értelemben – inkább arról szól, hogy ne másoljuk szolgai módon az adott receptet, ha megfőzzük és saját szánk íze szerint készítünk belőle egy blog posztot, vagy videót is, az teljesen jogszerű, de ahogy a phd dolgozatot, a receptet sem másolhatjuk egy az egyben.

Ha idézni szeretnénk egy receptet, azt a szerző és a forrás megjelölésével, az eredeti recept linkjének hivatkozásával tudjuk jogszerűen megtenni. Ha könyvből idézünk, akkor az idézés szabályai szerint rövid, változtatás nélküli szöveget helyezhetünk el blogunkban, a szerző és a könyv megjelölésével.

Ha saját receptjeink szerzői jogi védelmét szeretnék megoldani, akkor:

• alkalmazzunk digitális jogvédelmi technológiákat,
• figyeljünk a megosztási platform saját felhasználási szabályaira (pl.: youtube),
• alakítsunk ki saját licencet, vagy használunk már jól bevált licenceket (pl.: Creative Commons, ami lehetővé teszi a cikk idézését, de csak a szerző és a forrás megjelölésével).

Ha a vendéglátásban dolgozunk mire kell figyelnünk?

Alapvetően bármit megfőzhetünk, itt inkább arra kell figyelni, hogy ne használjunk licenc-es receptet felhatalmazás nélkül és bizonyos ételek neve – egyes felhasználási módokban – védett.

Licences recept például az ország tortája, készíthetünk hasonló összetevőkből mi is tortát, de nem hívhatjuk az ország tortájának.

Vagy például az „Original Sacher Torte” megnevezést EU-s védjegy védi. Ha tehát Sacher tortát készítünk, az kiírhatjuk, hogy Sacher torta, de azt már nem, hogy „Eredeti Sacher torta”.

Receptek ipari felhasználása

Ipari felhasználás során elsősorban arra kell gondolnunk, hogy ha élelmiszert gyártunk, akkor ott a végeredmény receptjét kell védenünk. Receptet szabadalmaztatni nem lehet, így esetükben is csak a szerzői jogi védelem áll fenn.

Gyakorlatilag így a recept védelme rajtunk múlik, lehet olyan szigorúan őrizni mint a Coca-Cola eredeti receptjét, de arra számítanunk kell, hogy magát az ötletünket itt sem fogja védeni semmi.

Például, ha ízesített vizet készítünk, más is készíthet, de pont ugyanúgy nem tudja készíteni, mint ahogy mi készítettük.

A Recept szerzői jogi védelme bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.