A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) nem rendelkezik kifejezetten a bónusz, illetve a prémium fogalmáról. Mindössze említés szintjén jelenik meg az egyéb juttatás az Mt-ben. Az ítélkezési gyakorlat alapján ugyanakkor egyértelműen kirajzolódik, hogy milyen különbség tehető a bónusz és a prémium között. Ez olyan esetben bír jelentőséggel, amikor a munkavállaló igényt próbál érvényesíteni a munkáltatóval szemben az elmaradt bónusz vagy prémium miatt.

A bónusz

Alapvetően a munkáltató diszkrecionális joga meghatározni, hogy mikor, kinek és milyen mértékben ad bónuszt, avagy más kifejezéssel jutalmat. A bónusz nem feltétlenül munkateljesítményhez kötött, hanem akár olyan szubjektív megítélés alapján is adható, mint a munkavállaló munkához való hozzáállása (pl. proaktív, agilis), lojalitása (pl. jubileum), esetleg egész éves folyamatos munkavégzése (pl. tizenharmadik havi bónusz).

Mi alapján járhat?

A feltételeket a munkáltató határozza meg és a mérlegelésre is széles lehetősége nyílhat bónusz esetében. A legnagyobb szabadsága akkor van ezen a téren a munkáltatónak, ha eseti jelleggel egyoldalúan ad bónuszt, és annak jogosultjai, gyakorisága, illetve összege tekintetében sem rögzül valamilyen trend.

Ugyanakkor, ha belső szabályzatban előre rögzítettek a feltételek, vagy több éves kialakult gyakorlat szerinti gyakorisággal, illetve mértékben szokott a munkáltató minden munkavállalónak vagy bizonyos feltételeket teljesítő munkavállalóknak bónuszt fizetni, akkor az már olyan egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalásnak minősülhet. Ettől az Mt. 16. §-a szerint csak akkor lehet a munkavállaló terhére eltérni vagy azt azonnali hatállyal felmondani (csökkenteni a bónusz mértékét vagy egyáltalán nem fizetni azt), ha a munkáltató körülményeiben a bónusz szabályzat vagy gyakorlat bevezetése óta olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna. Ilyen lényeges változás lehet például egy veszteséggel zárt üzleti év.

Mérlegelési jog kontra egyenlő bánásmód

Ügyelni kell arra is, hogy bár széles mérlegelési joga lehet a munkáltatónak a jutalom kiosztása során, az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartania. Következésképpen nem zárhatja ki a munkavállalót vagy azok egy csoportját védett tulajdonságuk (pl. nem, faj, vallás, etnikai hovatartozás, politikai nézet, életkor, anyaság stb.) miatt sem közvetlenül, sem közvetve. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy olyan feltételt sem állapíthat meg a bónuszra való jogosultság kapcsán, amely hátrányosan érinthet valamely munkavállalói csoportot.

A jelenléti bónusz kritikája

Sok helyen elterjedt a jelenléti bónusz alkalmazása, amelyet akkor kap a munkavállaló, ha adott időszakban nem volt keresőképtelen, illetve nem volt szabadságon, azaz minden munkanapján dolgozott. A fizetett betegszabadság és táppénz, csakúgy mint a szabadság a munkavállaló alanyi joga. Ráadásul a kisgyermekes munkavállalók nem csak saját, de gyermekük betegsége esetére is jogosultak keresőképtelenségi igazolásra. Továbbá az életkor alapú pótszabadság miatt az idősebbek eleve több szabadságra jogosultak egy naptári évben.

Tehát ha él a munkavállaló a törvény adta jogával és szabadságra megy, vagy a betegsége tartamára keresőképtelenségi igazolással van távol a munkától, akkor elveszíti a jelenléti bónuszt. A jelenléti bónuszhoz megkívánt kivétel nélküli jelenlét különösen a kisgyermekes, idősebb vagy megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében érthető módon nehezebben teljesíthető, ha egyáltalán.

Következésképpen a jelenléti bónusz jogi szempontból közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amennyiben az igazolt távollét igénybevétele esetén is elesik a munkavállaló a jelentléti bónusztól. Ez pedig közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Azért közvetett, mert nem közvetlenül őket zárja ki a munkáltató a bónuszból, de a bónusz feltételeinek tényleges teljesíthetősége ezen munkavállalói csoportok esetében szinte lehetetlen.

Bár méltányolható érdeke fűződik a munkáltatónak ahhoz, hogy a munkavállalókat fokozottabb jelenlétre sarkallja és elejét vegye az igazolatlan távolléteknek, illetve a keresőképtelenségi igazolások alaptalan alkalmazásának, a jelenléti bónusz a fent ismertetett formában – munkajogi szempontból – nem a legmegfelelőbb eszköz erre.

A prémium

A teljesítményfeladat és feltételek kiírása

A prémium a teljesítmény érétkelésére szolgál és ezáltal több dokumentációval, objektív értékeléssel jár együtt. Azaz a munkáltató előre meghatározza a referencia időszakot, amely alatt az elérendő cél teljesítését várja, a teljesítéshez pedig prémiumot kapcsol. Lehetőség van kizáró feltételeket szabni vagy adott esetben azt is előre rögzíteni, hogy mely esetekben csökkenthető a prémium mértéke, beleértve azt is, hogy részteljesítés esetén beáll-e a munkáltató fizetési kötelezettsége arányosan alacsonyabb prémium összegre vonatkozóan. Értelemszerűen az is szükséges, hogy a referencia időszak elteltével a munkáltató ellenőrizze, a feltételek teljesültek-e, azaz jogosult-e a munkavállaló prémiumra és ha igen, milyen mértékben.

Nagyobb kiszámíthatóság

Ha a munkáltató kötelezettséget vállalt prémium kiírására, akkor a prémium feladatot ki kell írnia. Ennek elmulasztása miatt elvileg nem mentesülhet a prémium fizetése alól. A már kiírt prémium feladatot nem lehet egyoldalúan érvényesen visszavonni azt követően, hogy a munkavállaló annak teljesítését megkezdte. Továbbá a munkáltató kötelezettsége az utólagos ellenőrzés, azaz a teljesítmény és ezáltal a prémium mértékének megállapítása is. Ennek elmaradása sem eliminálja a munkavállaló prémiumra való jogosultságát.

Ezek alapján jól látható, hogy a prémium alkalmazása kötöttebb, amely nagyobb fokú kiszámíthatóságot ad mindkét fél számára. Egyben az azt is jelenti, hogy a munkáltató a prémium fizetése alól nem mentesülhet, ha a munkavállaló a feltételeket teljesítette és nem áll fenn kizáró ok.

Vitás helyzetek

A munkavállaló vitathatja a bónusz, illetve a prémium kifizetésére való jogosultság kérdését vagy épp ezen juttatások mértékét, esetlegesen indokolatlan különbségtételt érvelhet.

Mivel a bónusz és a prémium is általában utólagosan kerül kifizetésre a munkáltató által, ezért gyakran merül fel az a kérdés is, hogy fennáll-e a kifizetésre a jogosultság a teljes összegre vagy annak arányos részére akkor, amikor időközben megszűnt a munkaviszony.

A fentiek szerinti vitás helyzeteket csak esetileg, az összes körülmény vizsgálatával lehet feloldani, ha a békés egyeztetés nem vezet eredményre, akkor hosszas pereskedés útján. A pert a munkavállaló indíthatja a meg nem fizetett bónuszt vagy prémiumot (esetleg késedelmi kamatot is) igényelve a 3 éves elévülési időn belül.

A Bónusz vagy prémium? Nem ugyanaz! bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Az utóbbi években a közigazgatási jogorvoslati rendszer számos nagy változáson esett át, ezen átalakítások közül talán minden Ügyfél számára a legszembetűnőbb változtatást az jelentette, hogy a kétfokú közigazgatási rendszer egyfokúvá vált (kivéve pl. adóhatósági eljárások). Jelen bejegyzésben ezen átalakítást, illetve ennek legfontosabb következményeit foglalom össze.

De mit is jelentett a kétfokú közigazgatási rendszer?

A kétfokú közigazgatási rendszer azt jelentette, hogy az I. fokú hatóság döntésével szemben fellebbezésnek volt helye, melyet egy másodfokú közigazgatási szerv bírált le, és „csak” ezen másodfokú döntéssel szemben volt helye bírósági felülvizsgálatnak.

A módosítás következtében a fentiek úgy változtak meg, hogy a jogalkotó főszabályként megszüntette a fellebbezés lehetőségét, és oly módon módosította a jogorvoslati rendszert, hogy az I. fokú hatósági döntéssel szemben már közvetlenül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető.

A kétfokú jogorvoslati rendszerrel, illetve a fellebbezéssel kapcsolatban fontos kiemelni azt is, hogy a II. fokú hatóság nem volt kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a felettes szerv a másodfokú eljárása során a teljes elsőfokú eljárást jogszabályoknak való megfelelőségét felülvizsgálta, és így meg volt a jogosultsága ahhoz, hogy olyan jogszabálysértést is figyelembe vegyen, melyre az ügyfél a fellebbezésében nem is hivatkozott.

Mi indokolta a változtatást?

A jogalkotó a változtatást elsősorban szakszerűségi szempontokkal indokolta, a jogalkotó álláspontja szerint célszerűbb és szakszerűbb egy olyan jogorvoslati rendszer, melyben az I. fokú közigazgatási döntést a közigazgatástól teljesen független bíróság vizsgálja felül.

Milyen következményei vannak a változásnak?

Ameddig a fellebbezés elkészítésének és benyújtásának nem voltak szigorú formai és tartalmi követelményei, addig a kereset benyújtása rendkívül formalizált, ezért az Ügyfelek számára talán a legfontosabb következménye ezen változtatásnak az, hogy, ha az elsőfokú és véglegessé vált döntéssel szemben jogorvoslattal kívánnak élni, akkor javasolt közigazgatási jogban jártas ügyvéd igénybe vétele, hiszen e nélkül akár még az is elképzelhető, hogy a bíróság érdemben nem is tárgyalja a keresetet, mivel azt visszautasítja valamely formai hibára hivatkozva.

A bíróság pl. abban az esetben utasíthatja vissza a keresetet, ha egy elektronikus kapcsolattartásra kötelezett gazdasági társaság nem a kereset benyújtására rendszeresített űrlapon nyújtja be a keresetét.

A korábbi bejegyzésben már utaltam arra is, hogy a jogsérelmet a kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül lehet és kell megjelölni; ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a keresetben már valamennyi jogszabálysértést meg kell jelölni, hiszen, ha azt elmulasztjuk, akkor azt bíróság már nem veheti figyelembe az ítélete meghozatala során, mivel arra a kereset benyújtására nyitva álló határidő letelte után már nem tud hivatkozni.

Vagyis akár az is elképzelhető, hogy egy közigazgatási döntés nem felel meg a jogszabályoknak, de azt a bíróság azért nem semmisíti meg (vagy semmisíti meg, és utasítja új eljárásra a hatóságot), mivel az ügyfél (felperes) nem a megfelelő jogszabályra hivatkozott a keresetben.

A fentiek jól szemléltetik, hogy amíg a fellebbezésnél nem volt feltétlenül szükséges jogi szakember igénybe vétele, hiszen a fellebbezés benyújtásának nem voltak szigorú formai kritériumai és a II. fokú hatóság hivatalból teljes egészében felülvizsgálta az I. fokú döntést, addig a kereset benyújtásához az már nélkülözhetetlenné vált, hiszen olyan részletszabályokra is kell figyelni, melyekről egy laikusnak nem lehet tudomása.

A másik fő következménye a jogorvoslati rendszer átalakításának az lett, hogy az I. fokú ítélet ellen jogszabályban meghatározott körben lehetséges fellebbezést benyújtani; A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) alapján a felperes akkor élhet fellebbezéssel, amennyiben azt a törvény lehetővé teszi. Ebben az esetben az elsőfokú ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással van lehetőség fellebbezéssel élni.

Ha közigazgatási hatósági eljárással, vagy adóhatósági eljárással kérdése merülne fel, keressen bizalommal.

A Közigazgatási jogorvoslati rendszer bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A címben feltett kérdésre egyértelműen és határozottan igen a válasz, jóllehet viszonylag szűk körben teszi kötelezővé a jogszabály az építési műszaki ellenőr alkalmazását. A következő esetekben kötelező az építési műszaki ellenőr alkalmazása: ha a kivitelezési tevékenységet két vagy több fővállalkozó végzi, vagy ha az építési kivitelezési tevékenység a közbeszerzési törvény hatály alá esik, vagy ha műemlékvédelem alatt álló épületet érint a kivitelezési tevékenység, vagy ha nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősített kivitelezésről van szó, vagy ha építtetői fedezetkezelő is közreműködik a kivitelezési folyamatban. Minden más esetben az építtetőn múlik, hogy alkalmaz-e építési műszaki ellenőrt.

Az építési műszaki ellenőr a megrendelő építtetőt segíti, mivel ellenőrzi a kivitelezési tevékenység elvégzésének szakszerűségét, a beépítésre kerülő anyagokat a megfelelőség és a vonatkozó szerződésben meghatározott paramétereknek való megfelelőség szempontjából, megteszi az építtető nevében a kivitelezés során a szükséges nyilatkozatokat. Mivel a kivitelezések elsöprő többségében az építtető nem építési, kivitelezési szakember, így rendkívül fontos segítséget, támogatást tud nyújtani az építési műszaki ellenőr az őt megbízó építtetőnek. Az előbbiekből kifolyólag egyértelmű, hogy az építési műszaki ellenőr költségeit nem érdemes megspórolni, mivel az így eszközölt kiadás az esetek jelentős részében sokszorosan megtérül, mivel ily módon a kivitelezést végző szakemberek és a beépítésre kerülő anyagok állandó szakmai kontroll alatt vannak, megelőzve ily módon sok későbbi vitát, pereskedést.

Számos esetben előfordul, hogy maga a kivitelező cég ajánl az építtetőnek műszaki ellenőrt. Célszerű az ilyen ajánlásokat is fenntartásokkal kezelni, mivel az optimális eset az, amikor az építési műszaki ellenőr minden szempontból független a kivitelezést végző cégtől, tehát még csak barátság vagy évtizedes ismeretség sem fűzi a kivitelező cég vezetőihez. Praxisunkban olyan eset is előfordult már, hogy a kivitelező cég magasabb vállalkozó díjat helyezett kilátásba az építtető számára, amennyiben építési műszaki ellenőrt bíz meg, mintha nem él ezzel a jogosultságával. Ilyen esetekben érdemes építtetőként gyanakodni a tekintetben, vajon a kivitelező cég miért akar minket ilyen eszközökkel is az építési műszaki ellenőr alkalmazásától eltántorítani.

A ÉPÍTTETŐKÉNT ALKALMAZZUNK-E ÉPÍTÉSI MŰSZAKI ELLENŐRT? bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Az eggyel korábbi írásomban már más szempontból bemutatott 9/2022. (IV.22.) MvM rendelet a társasházi teremgarázsokban lévő álláshelyek ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetésével kapcsolatban is jelentős változást hozott.

A jogalkotó a jogszabály-módosítás következtében lehetővé tette, hogy az alapvetően közös tulajdonban álló társasházi teremgarázsban található gépjárművek elhelyezésére szolgáló területek (álláshelyek) önálló ingatlanként, külön helyrajzi számokon kerüljenek bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba.

A módosítás célja, hogy megszüntesse a teremgarázzsal kapcsolatos közös tulajdoni viszonyokat és az azzal járó kötelezettségeket, ugyanis az álláshelyek egyéb önálló ingatlanként történő nyilvántartásba vételével az álláshelyeket használó tulajdonosok kizárólagos tulajdonosaivá válnának az álláshelyeknek. Ily módon a teremgarázsokban eddig fennálló közös tulajdoni viszonyok (és a közös tulajdonban álló teremgarázsok) jogilag szabályozott módon megszüntethetővé válnak, ugyanis az álláshelyek önálló helyrajzi számokat kapnak. Ez például az egyéb önálló ingatlanná nyilvánított álláshely értékesítése esetén jelentős könnyebbséget jelent az eladó számára. Ezáltal, ugyanis például megszűnne az eladót terhelő kötelezettség az álláshelyre kapott vételi ajánlat többi tulajdonostárssal mint elővásárlásra jogosulttal való közlésével kapcsolatban (bővebben lásd az előző írást).

Bejegyzett társasház esetén az álláshely önálló ingatlanként történő feltüntetéséhez a társasházi alapító okirat valamennyi tulajdonos hozzájárulásával történő módosítása és az álláshely elhelyezkedését és méreteit igazoló alaprajz szükséges. E két dokumentumon túl még azt szükséges igazolni, hogy a társasházban gépjárműtárolásra alkalmas helyiség (teremgarázs) van. E tény fennállását igazolhatja például önmagában az a tény, hogy a közös tulajdonban lévő teremgarázs egyéb önálló ingatlanként ilyen rendeltetési móddal az ingatlan-nyilvántartásba már be van jegyezve. Ezen kívül használatbavételi engedély, fennmaradási engedély vagy használatbavétel tudomásulvételéről szóló végzés is alkalmas lehet a gépjármű tárolására alkalmas helyiség meglétének igazolására.

E dokumentumok alapján az ingatlan-nyilvántartási hatóság az álláshelyeket egyéb önálló ingatlanként bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba és ezzel egyidejűleg törli az ingatlan-nyilvántartásból a közös tulajdonban álló, önálló helyrajzi számon nyilvántartott társasházi teremgarázst.

A Álláshely kialakítása teremgarázsban egyéb önálló ingatlanként bejegyzett társasház esetén bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) talaján tipikusnak az a munkaviszony tekinthető, amely egy munkavállaló és egy munkáltató között jön létre, határozatlan időre, teljes munkaidős foglalkoztatásra, a munkáltató székhelyén vagy telephelyén végzett feladatok ellátására.

Atipikusság, avagy a szokásostól eltérés

Bármely eltérés a fentiek szerinti elemektől ún. atipikus munkaviszonyt eredményez, azaz a szokásostól eltérőnek minősül különösen:

• a több munkáltató által létesített munkaviszony (Mt. 195. §)
• a munkakör megosztása, azaz amikor egy munkáltatóval azonos munkakörre több munkavállaló szerződik (Mt. 194. §)
• határozott idejű munkaviszony (Mt. 192. §)
• a részmunkaidős foglalkoztatás (Mt. 92. § (5) bekezdés)
• a távmunkavégzés (Mt. 196. §)
• a munkaerő-kölcsönzés (Mt. XVI. fejezet)

Kombinálhatóság

Ezek az eltérések akár egymással kombinálva is alkalmazhatók, a gyakorlatban sokszor merül fel ilyenre igény. Így például elképzelhető, hogy a részmunkaidős munkavállalókat határozott idejű szerződéssel foglalkoztatja a munkáltató osztott munkakörben.

A kulcs

Minden esetben különös odafigyelést igényel, hogy atipikus munkaviszony esetében speciális szabály vonatkozhat a jogviszonyra, amelyet az Mt. ír elő. Ezek közül néhány a munkaszerződésben konkretizálható.

Tapasztalatok szerint számos jogértelmezési és jogalkalmazási nehézség merül fel az atipikus munkaviszonyok fennállása során az elszámolás körében. Tévhit, hogy a részmunkaidős munkavállalót arányosan kevesebb szabadság illetné meg. Az sem kivitelezhető, hogy a több munkáltatós munkaviszonyban munkaidő-beosztás szerint dolgozzon a munkavállaló, különösen akkor, ha nem különíthető el és nem mérhető, hogy mikor, melyik munkáltató részére teljesít épp munkavégzést.

Ugyancsak fokozott odafigyelést igényel, hogy ezeket a speciális előírásokat megfelelően egyediesítik-ea felek a munkaszerződésben, illetve jól alkalmazzák-e a gyakorlatban. A több munkáltató által létesített munkaviszony esetén kiemelt jelentőséggel bír, hogy a munkaszerződésben ki legyen tisztázva, melyik munkáltatói jogkört melyik munkáltató gyakorolja (pl. bérfizetés és adóbevallás, felmondás stb.). Nem mindegy az sem, hogy munkaerő-kölcsönzés esetén az Mt. által meghatározott osztott munkáltatói jogköröket a kölcsönbeadó és kölcsönvevő megfelelően alkalmazzák-e a gyakorlatban.

Nem kell tehát félni az atipikus munkaviszonytól, sok esetben praktikus megoldás lehet, azonban az alkalmazásuk odafigyelést igényel, ezért érdemes munkajogász szakember segítségét kérni.

A A másik mumus: az atipikus munka(v)iszony? bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló rendeletet a 9/2022. (IV.22.) MvM rendelet több szempontból is lényegesen módosította. E lényeges módosítások egyike a teremgarázsokkal kapcsolatos elővásárlási jog gyakorlására irányuló felhívás közlésének közös képviselő általi igazolásához kapcsolódik.

Bizonyosan sokak számára ismert jelenség, különösen a fővárosban, hogy egy több tíz, illetve adott esetben több száz gépjármű elhelyezését biztosító teremgarázs egyetlen ’egyéb önálló ingatlanként’ (egy helyrajzi számon) van bejegyezve az ingatlan nyilvántartásban és a teremgarázsban gépjárművüket elhelyezni kívánó személyek annak érdekében, hogy ott a gépjárművük elhelyezését biztosítsák, tulajdonrészt (meghatározott tulajdoni hányadot) szereznek a teremgarázsban, amely alapján megszerzik egy meghatározott gépjárműbeálló használati jogát.

E konstrukció egyik következménye, hogy ily módon a teremgarázs vonatkozásában akár több száz személy részvételével közös tulajdon jöhet létre. A közös tulajdon egyik velejárója, ha az egyik tulajdonostárs értékesíteni kívánja az őt megillető tulajdoni hányadát (a gépjárműbeállóját) egy potenciális vevőtől kapott vételi ajánlat alapján, akkor arra a többi tulajdonostársat elővásárlási jog illeti meg.

Az elővásárlási jog gyakorolhatósága érdekében az eladó tulajdonostárs igazolt módon köteles értesíteni (a gyakorlatban legtöbbször postai úton) a többi tulajdonostársat az elővásárlási jogának gyakorolhatóságáról. Ez egy több száz tulajdonosból álló teremgarázs esetén egyrészt az értékesítéshez kapcsolódó költségek (például a postaköltség) növekedéséhez vezet, másrészt egy adminisztratív módon nehezen kezelhető, rendkívül idő- és energiaigényes eljárást eredményez az eladó számára (például kikeresni az összes tulajdonostárs címét, megcímezni a leveleket, azokat könyvelt küldeményként feladni, követni a küldemények állapotát, begyűjteni a postai küldeményhez kapcsolódó igazolásokat).

Erre a körülményes eljárásra kínált a jogalkotó egy könnyítési lehetőséget abban az esetben, ha a társasházaknál található teremgarázs a társasház külön lapján (önálló helyrajzi számon) van nyilvántartva és rendeltetési módjaként garázs van megjelölve. Ez esetben ugyanis elegendő, ha a közös képviselő teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan (a legtöbbször két tanú feltüntetésével igazoltan) nyilatkozik arról, hogy a vételi ajánlatot, amelyet az eladó tulajdonostárs el kíván fogadni, az ajánlati kötöttség időtartamára a társasház közös tulajdonú helyiségében figyelemfelkeltő módon kifüggesztette.A közös képviselő e nyilatkozatához mellékelni szükséges a kifüggesztett vételi ajánlatnak a kifüggesztés napját, a levétel napját és a közös képviselő aláírását tartalmazó eredeti példányát.

Látható, hogy a fentebb bemutatott eddigi gyakorlat és a jogalkotó által lehetővé tett eljárás közötti különbség rendkívül jelentős. A jogszabály-módosítás által lehetővé tett eljárás számottevő időt, energiát és pénzt takarít meg az eladó tulajdonostárs számára, abban az esetben, ha a teremgarázsban lévő gépjárműbeállóját egy potenciális vevő által adott vételi ajánlat alapján értékesíteni kívánja.

A Elővásárlási jog gyakorlására irányuló felhívás közös képviselő általi igazolása társasházaknál lévő teremgarázsok esetén bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a közigazgatási határozattal szemben benyújtandó keresetben a Felperesnek mindenképpen meg kell jelölni az ő ért jogsérelmet, mivel ennek hiányában az eljáró bíróság a keresetet visszautasítja.

A korábbi bejegyzés folytatásaként további fontos tudnivalókra szeretném felhívni a figyelmet a jogsérelem jogintézményével, illetve annak megjelölésével kapcsolatban.

A kereset nélkülözhetetlen tartalmi eleme – A jogsérelem megjelölése

Jogsérelem megjelölésére vonatkozó határidő:

•  A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. 46. § (4) szerint „ha a keresetlevél nem tartalmazza a jogsérelem megjelölését, e hiány pótlása a keresetindítási határidőn belül lehetséges.”

Mit is jelentenek a fentiek a gyakorlatban?

Abban az esetben, ha a kereset nem tartalmazza valamennyi jogszabálysértés megjelölését, és a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelt, a Felperes azt követően már a támadott határozattal szemben további jogszabálysértést a per során nem jelölhet meg.

• A fentiek akár azt is jelenthetik, hogy az eljáró bíróság a fenti szabály, illetve a keresethez kötöttség elve alapján azért nem helyez hatályon kívül vagy semmisít meg egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, mivel a Felperes a kereset benyújtására nyitva álló határidőn belül nem jelölte meg azon jogszabályhelyet, mely alapján a közigazgatási határozat megsemmisítésének lenne helye.
• A fentiek alapján, habár jogi képviselet nem kötelező a közigazgatási határozat elleni kereset benyújtásakor, illetve közigazgatási per során, mindenképpen javasolt az adott szakterületen megfelelő szakértelemmel rendelkező ügyvéd útján benyújtani a keresetet, hiszen ha jogi képviselő nélkül eljáró Felperes valamely oknál fogva nem jelöli meg éppen azon jogszabálysértést, mely a közigazgatási határozat megsemmisítését (hatályon kívül helyezését) eredményezné, akkor ez már a későbbiekben nem pótolható, és így akár a per elvesztését is eredményezheti.

Ha közigazgatási joggal kapcsolatos kérdése lenne, keressen bármikor!

A Jogsérelem II. – Jogvesztő határidő bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 93. § (1) bekezdés szerint a munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja.

A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.

Mi a munkaidőkeret értelme?

A munkafeladatokhoz rugalmasan igazodó egyenlőtlen munkaidő-beosztás válik lehetségessé, ezáltal megkönnyítve a munkáltatónak az igény szerinti munkaszervezést. Egyenlőtlen munkaidő-beosztásról van szó, ha

• a beosztás szerinti munkaidő eltér a napi munkaidőtől (pl. napi 10 óra)
• nem kerül adott héten két pihenőnap kiadásra
• heti pihenőnapok helyett heti pihenőidőt alkalmaz a munkáltató és nem kerül heti 48 óra megszakítás nélküli pihenőidő kiadásra
• az előzők kombinációja

Milyen hosszú lehet a munkaidőkeret?

A munkaidőkeret tartama

• főszabály szerint legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét,
• kivételesen 6 hónap vagy 26 hét (megszakítás nélküli, többműszakos, idényjellegű, készenléti jellegű tevékenység esetén vagy Mt. 135. § (4) bekezdés szerinti munkakörben), illetve
• kollektív szerződés alapján legfeljebb 36 hónap.

Hogyan alkalmazható?

A munkaidőkeret alkalmazása a munkáltató egyoldalú döntése alapján lehetséges. A munkáltató köteles a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját írásban meghatározni és közzétenni. Következésképpen egyáltalán nem ajánlott a munkaidőkeretről a munkaszerződésben rendelkezni, mert azt a munkáltató bármikor bevezetheti vagy megszüntetheti saját belátása szerint, egyoldalúan.

Mi az előnye?

Amennyiben a munkáltató tevékenységében vannak kiemelkedő időszakok, azokra nézve a munkaidőkeret segítségével jobban átcsoportosítható a ledolgozandó órák száma. A munkaidőkeret segítségével a hullámzó munkaterhelés mellett munkabér költségek is megtakaríthatók, jobban optimalizálhatók.

Mi a hátránya?

Az adminisztráció, elsősorban a bérszámfejtés nagyobb odafigyelést igényel, mert vannak olyan juttatások, amelyek csak a munkaidőkeret végén számolhatók el (pl. munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka).

A Az egyik mumus: a munkaidőkeret bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

A 2021. évi XCIX törvény 155. §-a az építtetők számára számos könnyítésre ad lehetőséget a 2021. március 11. és 2022. június 30. között folyamatban lévő építési közigazgatási eljárásokban, valamint a jelzett időszakban megkezdett építőipari kivitelezési tevékenységekkel kapcsolatosan.

A hivatkozott törvény szerint ugyanis a kihirdetett vészhelyzet időtartama alatt az építtető jogszerűen alkalmazhatja – függetlenül az alkalmazhatóságukra megállapított rendelkezésektől –

• az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény,
• a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi. XXXI. törvény,
• a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011.évi CXXVIII. törvény, illetve
• a fenti törvények felhatalmazása alapján kiadott jogszabály bármely építmény tekintetében 2020. november 04-ét követően hatályba lépett új kötelezettséget megállapító vagy meglévő kötelezettséget szigorító rendelkezését, vagy
• az új előírás helyett jogszerűen alkalmazhatja a fenti jogszabályoknak a 2020. november 03. napján hatályos rendelkezését.

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a fenti választási lehetőség nem illeti meg az építtetőt, amennyiben olyan építési kivitelezésről van szó, amely a közbeszerzési eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozik, vagy a védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló törvény hatálya alá tartozik és a beruházás becsült értéke eléri, illetve meghaladja a 700.000.000 Ft-ot. 

A Az építtető választási lehetősége a vészhelyzet alatt bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.

2022. február 1-jétől érhető el a https://e-bejelento.gov.hu weboldal, amelyen a víz-, gáz-, áram- és távhőszolgáltatásokkal kapcsolatos adatváltozások online és díjmentes bejelentésére van lehetőség a honlapon regisztrált közműszolgáltatók irányába.

A megváltozott adatok átvezetése mindenképpen szükséges és kiemelten hasznos különösen ingatlanok adásvétele során, ahol a közüzemi szolgáltatások feltétlenül átírására kell, hogy kerüljenek az új tulajdonosok részére.

A szolgáltatás célja

Annak lehetővé tétele, hogy a fent említett közműszolgáltatásokra vonatkozó adatváltozási bejelentéseket (tulajdonosváltást, névváltozást, elhalálozást, bérleti szerződés miatti használatváltozást stb.) a fogyasztók minél gyorsabban és kényelmesebben tudják intézni. Gondoljunk csak bele, ezidáig mennyi időt vehetett igénybe az, hogy egy ingatlan adásvétele esetén legalább három különböző közműszolgáltatót, három különböző helyen, külön időpontok foglalásával mindenképpen fel kellett keresni a közüzemi szolgáltatások átírása érdekében.

A szolgáltatás igénybevételének menete

Jó tudni, hogy a közműszolgáltatásokkal kapcsolatos adatok változását a fogyasztónak főszabály szerint 15 napon belül be kell jelentenie a közműszolgáltatóknak. A szolgáltatás honlapon történő igénybevételéhez szükség van Ügyfélkapura. Az ügyfélkapus azonosítást követően első alkalommal meg kell adni azoknak a közműszolgáltatóknak az adatait, amelyeknél a fogyasztó a fent említett közműszolgáltatások valamelyikével rendelkezik. A közműszolgáltatók adatai legkönnyebben korábbi általuk kiállított számlák alapján adhatóak meg (fontos és kötelező a felhasználási hely pontos címének megadása, emellett megadható a felhasználási hely azonosítója, a felhasználó szolgáltatói azonosítója és a szerződés azonosítója is). A szolgáltatók adatainak megadása után van lehetőség az érdemi ügyintézésre, az adatváltozás-bejelentésére.

Ehhez elsőként az intézni kívánt ügytípust (tulajdonos-, névváltozás stb.) szükséges kiválasztani. Ezt követően kell kijelölni azt a korábban általunk megadott közműszolgáltatót, amely felé az adatváltozást be kívánjuk jelenteni. A közműszolgáltató kiválasztása után kell megadni a változással érintett adatokat. Ezt követően van lehetőség az adatváltozás beküldésére.

A honlap tájékoztatása szerint az adatváltozás-bejelentés ‒ első alkalommal történő használat esetén is ‒ egy gyakorlott, digitális ismeretekkel rendelkező felhasználónak körülbelül 15 percet vesz igénybe.

A távlati elképzelések

A honlap tájékoztatása szerint mostanáig 37 víz-, gáz- áram- és távhőszolgáltató csatlakozott az online szolgáltatáshoz. Mivel a közműszolgáltatóknak is érdekükben áll a gyorsabb és kevesebb személyes ügyfélkapcsolattal járó ügyintézés, ezért várható, hogy további közműszolgáltatók fognak csatlakozni. Emellett, a telekommunikációs szolgáltatók csatlakozása is folyamatban van annak érdekében, hogy a fogyasztók még szélesebb körben, gyorsabban és kényelmesebben tudják az adatváltozással kapcsolatos ügyeiket intézni.

Személyes ügyintézés

Ha nem online szeretnénk intézni a fent említett közműszolgáltatásokkal kapcsolatos adatváltozásokat, de egy helyen szeretnénk az adatváltozást bejelenteni, akkor erre lehetőségünk van személyesen is az ország bármelyik kormányablakában (központi telefonszám: 1818, központi honlap: https://kormanyablak.hu/hu/kormanyablakok).

A E-bejelentő – Mire jó, mire használható? bejegyzés először EcoCreative-én jelent meg.